Hogy jól értsük: egy bizonyos magánbefektetői kör magánvéleménye miatt kerül padlóra a forint, esik a budapesti tőzsde, emelkedik az ország adóssága után fizetendő kamat. A leminősítő Moody’s indoklásában felhozott „indokok” alapján elvileg bármelyik államot bármikor lejjebb lehetne sorolni.
A hitelminősítő azonban tegnap átlépett egy határt. Leplezetlenül beállt a forint és a magyar állampapírok elleni spekulánsok mögé, mert magánérdekei ezt diktálták. Megtehette, mert a hitelminősítők elszámoltathatóságára a mai napig nem született törvény, holott országbesorolásra soha senkitől nem kaptak felhatalmazást. A hitelminősítők már rég nem a befektetők eligazodását segítik, hanem egy befolyásos pénzügyi elit akaratát érvényesítik. Bármi áron. Az euróövezet több tagállamát is megzsarolták az utóbbi hónapokban, hiába állt ki az Európai Bizottság a nyilvánvaló manipuláció ellen.
Most mi kerültünk terítékre. Esetünkben már nem nyomásgyakorlásról, hanem nyílt pénzügyi terrorról van szó. Mögöttünk ugyanis nem áll egy Európai Központi Bank, mert nincs eurónk. A forint árfolyamának gyengülésén nyerészkedők így pontosan tudják, hogy a magyar lakosságot és az ország gazdaságának egészét védtelenné tehetik. Több százezer ember veszítheti el a tetőt a feje fölül, ha tartósan gyenge marad a hazai fizetőeszköz. A települések adósságának jelentős része svájcifrank-alapú kölcsön, így a tét már az iskolák, az óvodák, a közvilágítás és az összes közszolgáltatás finanszírozása lehet. Végül az állam adósságának fele is devizaalapú, a forint értékvesztése minden egyes százalékpont után százmilliárd forint veszteséget jelent az országnak. Az euróövezet válságát kihasználó spekulációs támadás következtében szeptembertől 16 százalékot esett a forint, a világ összes valutája közül ennél többet csak a dél-afrikai rand veszített értékéből! Kizárt, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit esett volna vissza hazánk teljesítőképessége. Csökkentettük az államadósságot és az államháztartás hiányát, takarékos költségvetést készítettünk, és jól áll a folyó fizetési mérlegünk. Ezek lennének a bűneink?
A devizában eladósodott lakosság kilátástalan helyzete miatt a kormánynak döntenie kellett: vagy az állampolgárok, vagy a pénzintézetek érdekeit képviseli. A kettőt együtt nem lehet. A kormány – a balliberális gyakorlattól eltérően – a lakosság érdekét helyezte előbbre. Ezért születtek törvények a devizacsapdába kerültek segítéséről és a végtörlesztésről. Utóbbi határideje december vége, ezért is ragaszkodunk ahhoz, hogy csak jövő év elején állapodjunk meg a valutaalappal. A kormány időt akar nyerni, hogy kompromisszumra sarkallja a bankokat, és olyan eszközökkel védje a kiszolgáltatottakat, amelyeket a valutaalap aligha engedélyezne. A Moody’snál ezért nem várták meg, hogy leüljünk tárgyalni az IMF-fel. Féltik legjobb ügyfeleik, vagyis a bankok hasznát, ezért rákényszerítik az országot a kamatemelésre. Hogy miért jó ez nekik? Egyrészt a magyar államkötvények után már csaknem tízszázalékos hasznot tehetnek zsebre „a befektetők”. Másrészt a Magyar Nemzeti Bankban fialtatott pénzük után annál több pénzt kapnak a bankok, minél magasabb az alapkamat. A pénzintézetek nemcsak azt szeretnék megkeresni, amit elveszítenek a végtörlesztésen, hanem a bankadót is visszakérik.
Nincs kegyelem.
