Szíria elindult egy úton, amelynek során a kormányzat több hibát is elkövetett, s mára sikerült elidegeníteni saját arab testvéreit is. Sok szíriai mondja azt, hogy a tévé hazudik, a harcok bemutatása propagandafogás, a bajok léteznek ugyan, de minden a külföldről támogatott provokátorok és profi gyilkosok műve. Teljesen mindegy, hogy ez igaz-e, a világsajtó, a nemzetközi közvélemény és a politikai elit úgy gondolja, hogy az. A híradók mindig elmondják, hányan haltak meg Szíriában az erőszakcselekményekben. A tényként elfogadott számot egy olyan szervezet adja közre, amelynek Londonban van a központja, ez mégsem teszi hiteltelenné a csoportot, mivel a szíriai uralomnak pokoli rossz az imázsa. Nem lehet biztosra venni, hogy a szíriai rezsim feltétlenül hazudik, lehet benne némi igazság, hogy a szíriai eseményeket nem csak belülről szervezik, de az nyilvánvaló, hogy Bassár al-Aszad elnök ezt a válsághelyzetet nem kezeli megfelelően. Ahhoz neki barátokra és szövetségesekre volna szüksége, megnyugtató fellépésre, hogy maga mellé állítsa a világ közvéleményét, az Arab Liga-szavazást a szankciókról pedig a tagállamok fele felháborodottan utasítsa el. Most viszont mindössze hárman szavaztak az intézkedések ellen, Libanon, Irak és Jordánia, a szomszédok, érthető okokból. Szaúd-Arábia is szomszéd, ő igennel szavazott, Iránt tekintve az ő indokai is érthetők.
Ha szíriai fejjel gondolkodunk, azt láthatjuk, hogy egy hatalmas világ-összeesküvés zajlik ellenük, amelyet az Egyesült Államok indított, hogy leszámoljon Szíriával, az egyetlen állammal, amely ellenáll Izraelnek. Ehhez Washington felhasználja szoros szövetségeseit, Szaúd-Arábiát, az al-Dzsazíra tulajdonosát, Katart, valamint Jordániát és az árulók árulóját, Törökországot. Szíria fontos, de azért világ-összeesküvést nem szerveznek ellene. Az sem véletlen, hogy ezrével menekülnek át szíriaiak a török és jordániai területekre. Damaszkusz csendes, de Homsz nem az.
Damaszkusz akkor is csendes volna, ha Homsz konkrétan felrobbanna. Szíria ugyanis nem úgy egységes, ahogy Magyarország az. Bassár al-Aszadot lehet véreskezű zsarnoknak nevezni, de apjához képest egy nyugodt könyvtáros, mind befolyásban, mind karizmában messze elmarad Háfez al-Aszadtól. A jelenleg ismert szíriai egységhez kellett az 1982-es hamai mészárlás húszezer áldozata, az alavita kisebbség uralma a hadseregben és az államigazgatásban, a kisebb-nagyobb hatalmasságok alkuja a vezetéssel, valamint az, hogy a lakosság elhiggye az elnöknek, hogy sikeres lesz az ország. Most ez utóbbi már valószínűleg nem áll, s a nagyvilág urai sem bíznak már Aszad elnökben, sem szövetségesként, sem ellenségként.
Szíria elméletileg bízhat szomszédjában, Iránban. Hamenei ajatollah azonban tegnap azt mondta, az iráni iszlám forradalom olyan hatással volt a népekre, hogy most látjuk a mozgalom tovaterjedését. Elnagyolt elemzés ugyan, de ha Bassár al-Aszad odafigyel, hallhatja, hogy a forradalom őre épp az arab tavaszt élteti, egy könnyet sem hullajtva az elnökökért, a régi rend képviselőiért. A történelem persze nem olyan, mint egy számítógépes játék, hogy mindenestül eltűnik a régi, és jön az új rend, ezt csak a kommunisták hitték így. Bassár al-Aszadnak azonban kicsit jobb barátok vagy dörzsöltebb politikusi észjárás kellene. Csakhogy ő szemészorvos.
origo.hu
Újabb bukott magyarellenes politikus gyorsítana a balszélen
