A tudósításokban ott van még legalább egy századra való katona, személyes sorsokkal, otthon síró feleségekkel, szőke kisgyerekekkel és kedvenc baseballcsapattal. Az iraki katonák azonban soha nincsenek névvel megjelölve. Ők az arctalan, integető tömeg részei, akik mosolyognak, mert elmentek az amerikaiak. Kilenc éven át voltak hívatlan vendégek Irakban, ezalatt meghalt 4500 amerikai katona, és a legóvatosabb becslések szerint is több mint 110 ezer iraki. Csak decemberben 202 halálos áldozatot tartanak nyilván az Iraq Body Count honlapon, felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Az ilyen számok mellett eltörpül az az adat, hogy eme kilenc év érdekében 800 milliárd dollárt fizetett ki az amerikai nép adó formájában. Ezt az összeget arra költötték, hogy mindenféle repülőket, hajókat és kocsikat vegyenek, ezeket felfegyverezzék padlótól tetőcsomagtartóig, majd előbb lemészárolják velük a helyi diktátor híveit, aztán átadjanak belőlük egy adagot a diktátor ellenségeinek, akik utóbb kivégzik a diktátort magát, utána pedig fenntartsák azt az állapotot, amelyet a PR-tanácsadók békének neveznek. Irak valaha ország volt, most romhalmaz. Gengszter politikusok harcolnak egymással, elharapózott a korrupció, a lakosság állig fel van fegyverezve, és nehéz olyan irakit találni, aki senkit sem gyászol. Van azonban egy fontos tény, amely elméletileg minden véráldozatot megér: Irakban szavazással döntik el, ki legyen a vezető. A szavazási ellenőrök sisakban és golyóálló mellényben járják ugyan a kiválasztott néhány szavazókört, de a demokrácia virágát is meg kell trágyázni. Mondjuk százezer iraki testével.
Lesz néhány nehéz év, amíg kibontja szirmait ez a közel-keleti csoda. A választott képviselők nem feltétlenül arra akarják tolni az ország (?) szekerét, amerre a most távozó katonák főnökei képzelik. Más ugyanis Washingtonból térképekre rajzolgatni szépen vasalt egyenruhában, papírpohárból hosszú kávét kortyolgatva, és más egy moszuli irodában pénzkötegeket számolni, miközben a páncélozott Merci alvázára odakinn valaki épp pokolgépet erősít. A Fox híradása is foglalkozik a kérdéssel, vajon megérte-e a véráldozatot Irak felszabadítása Szaddám Huszein alól, de a katasztrófa elismerése helyett úgy fogalmaz, az irakiak „kihívásokkal” néznek szembe. A hivatalos amerikai propaganda sikert, győzelmet emleget, Barack Obama viszont kitekeri saját nyelvét, s azt állítja, a hadsereg „sikerrel adott egy olyan országot az irakiaknak, amely olyan irányba fejlődhet, hogy a sikeres jövő esélyét adja”. Tehát voltaképp sikeres volt a háború, s még az is megtörténhet, hogy ahol most romokat látunk, tíz év múlva tündérpaloták állnak majd, az elmúlt kilenc évben felnőtt gyerekek pedig elegáns demokratákként vitatkoznak egymással a Tigris partján álló csillogó-villogó bárban. Ott persze alkoholt is lehet majd kapni, mert Irak nyitott és demokratikus lesz.
A most kivont csapatok tagjai otthon majd beszélgetős műsorokban fognak fellépni, mint Az utolsó amerikai katona, aki elhagyta Irakot. Emiatt azok a katonák lehetnek mérgesek, akiket csak január elsejével vonnak ki, s az a maroknyi, aki azután is ott marad tanácsadóként.
origo.hu
Veszélyes betegség fenyegeti a fiatal lányokat
