Különös, hogy New Yorktól Spanyolországig, Párizstól Frankfurtig mindenki a magyar alkotmánnyal, a médiatörvénnyel vagy Orbán Viktorral foglalkozik. A német sajtó szüntelen ostorozza a demokrácia ádáz ellenségét, a Fidesz-kormányt, és a ZDF televízió velünk ijesztgeti a német gyermekeket. Honnan ez a militáns buzgalom? A mértéktartó (Népszabadság) Le Monde Orbánra náci egyenruhát húzott, a Times egy centet sem adna az alávaló diktátornak, a Guardian sötét véget jósol, az incifinci Luxemburg külügyminisztere uszítja az EU-t, csapjon ide. Honnan tud Mrs. Clinton a Klubrádióról vagy Mark Palmer legbelsőbb ügyeinkről? Honnan? Örökös aláíróink és azon liberális értelmiségünk jóvoltából, amely befolyását veszni látva sajátos információkkal látja el a külföldi médiumokat. Mivel Vásárhelyi Mária szerint a haladó Nyugat médiamunkásainak 90 százaléka liberális elkötelezettségű, rejtély megoldva.
A napokban tizenhárom értelmiségi, köztük Orbán volt „harcostársai” petíciót küldtek az unió intézményeinek a szokásos kormány elleni árulkodással. Aláírók között Rajk László, Konrád György, Demszky Gábor. Az a Demszky, akit Budapest teljes lezüllesztése és a városházi korrupciók miatt a közvélemény rég börtönben szeretne tudni. Nyilatkozott az AFP-nek Szanyi Tibor is, akit régóta nem lehet komolyan venni. Gyurcsány Ferenc mindenhová betolakodik, ahol Orbánt lehet ócsárolni, az MSZP frakciója meg fülig érõ szájjal vitézkedik Török Zsolttól Burány Sándorig. Az MSZP holnap megpuccsolná Orbán Viktort, ha tudná. Csakhogy a 2009-ben felvett 25 milliárdos IMF-hitelt, amit már törlesztenünk kell, nehéz elfelejteni, mint ahogy a 600 ezer devizaadós is rájött, milyen ügyesen húzták csőbe a frankhitelekkel. Az Orbán-kormány bukását Charles Gati, a Szabad Nép egykori munkatársa is üdvözölné, de elismeri, kétharmados többséggel nagyon nehéz.
Az Orbán-kormány sokat hibázott. A legnagyobbak egyike, hogy nem gyűjtött szövetségeseket. A másik megbocsáthatatlan bűne, és az egész médiatörvény, alaptörvény körüli cirkusz csak fedősztorija annak, hogy néhány országnak és intézménynek alaposan a lábára tiport. Ma a templomok helyett az emberek a bankokba járnak imádkozni, mert a pénz világhatalom. A kormány megadóztatta a bankokat és a multicégeket, magára haragítva a pénzvilágot. Mentőövet nyújtott a frankhiteleseknek, megelőzve ezzel családok teljes elnyomorodását, abban bízva, a végtörlesztés után a fogyasztás is meglódul. Ezt a pénzvilág nem szereti. Csakhogy a nemzeti kormány nevében a nemzeti jelző nem lehet csak egy piros-fehér-zöld cafrang. Mint ahogy rosszallják, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, és a gyed visszaállítása sem arat sikert egy olyan közegben, ahol a jelszó a jóléti juttatások visszavágása.
A népességfogyás viszont nem kezelhető lózungokkal, a családi adókedvezmény élvezői nem buktatnak kormányt. Az egykulcsos adó visszatartja a középosztályt a lecsúszástól, mint a kormány legbiztosabb bázisát. Érdeket sértett a rendvédelmiek korai nyugdíjazásának megszüntetése és az is, hogy a kormány leszorítja a segélyeket, és rászorítja a segélyezetteket a munkára. Az alkotmány magyar belügy, külföldi bírálói rendre el sem olvasták. Mint ahogy 2009-ben az IMF-tárgyalásokon a jegybank kezdeményezte a PSZÁF-fel való összevonását. A médiatörvényt meg most gyomlálta ki az az Alkotmánybíróság, amelyet naponta elsirat az ellenzék. A reménység éve jönne? Többen szeretnénk, mit ahányan nem.
origo.hu
Borzasztó baleset: frontálisan ütközött egy kombájn és egy személyautó
