Az izraeli szövegírók iráni kollégái ugyanezt a témát feszegetik, ellenkező előjellel, a fontos hívószavakat megtartva. A nemzetközi készültséggel együtt járó izraeli felkészülés elegendő lesz ahhoz, hogy szembeszálljunk a kihívással, mondta Iránról Benni Ganc vezérezredes, az Izraeli Véderő vezérkari főnöke. Eszerint lehet háború, és azt akár egyedül is elindíthatja Izrael, de ezeket a szavakat természetesen másként is lehet értelmezni. Mondjuk úgy, hogy semmiképp sem lesz háború, mert mindent megteszünk a vérontás elkerülése érdekében.
Mindössze két nap telt el az új esztendőből, de máris új rakéta emelkedik a magasba, amelynek képességeit senki sem ismeri, csak az irániak maguk, ők pedig azt állítják, szó sincs hangulatkeltésről, a rakétakísérlet egy előre bejelentett hadgyakorlat része. A másik oldal lapjai vezető anyagként hozzák az ismeretlen fenyegetést, amely talán arra is alkalmas lehet, hogy egy jövendő háborúban szerepet játsszon. Irán az év utolsó napjaiban bejelenti, képes lenne lezárni a Hormuzi-szorost, ha a nyugati államok büntetőintézkedéseket fogadnának el ellene. Az új évben Mahmúd Muszavi ellentengernagy elmondja, nem akarnak lezárni semmit, fontos számukra a szorosban a kereskedelem, egyszerűen békében akarnak élni. No, és egyúttal képviselni az ország érdekeit.
Soha senki sem akar háborút, se Izrael, se Irán, se Amerika, se Kína. Aztán valahogy mégis kirobbannak a háborúk, a hideg szembenállás igazi, forró, véres mészárlássá alakul át. Az Irán elleni háború már évtizedek óta tart, csak jelenleg a diplomáciai része van előtérben. Nem fog feltétlenül forró háborúvá átalakulni a hideg konfliktus, de dőreség azt várni, hogy teljesen kihűl. A PressTV iráni hírtelevízión is van egy érdekes háttéranyag, ez arról szól, hogy a brit és az amerikai titkosszolgálat hogyan próbál befurakodni Szíriába, amely voltaképp Irán lágy alteste. Az ott folyó eseményekről szinte semmit sem tudunk, egy-egy internetre felkerült videofelvétel és nyilatkozat árulkodik arról, hogy Bassár al-Aszad országában nagy a baj, valamint egy olyan szervezet lát el minket adatokkal, amelynek Londonban van a központja.
Egy kérdésben minden érintett egyetért, nem szabad Iránt megtámadni, mert az olyan regionális háborút idézne elő, amely könnyen kiterjedhet az egész világra is. Csang Csao-csong (Zhang Zhaozhong) dandártábornok, a Kínai Nemzeti Védelmi Egyetem professzora szerint hazája egy pillanatig sem habozna, ha támadás érné Iránt, azonnal a segítségére sietne, még akkor is, ha ez a harmadik világháború kitörésével járna. Arról pedig mindenki azt tanulta, hogy abban az emberiség ki fogja irtani saját magát, és atomfegyverrel fogja lőni egymást a sok nagyhatalom. Ezért aztán a harmadik világháború felemlegetése arra szolgál, nehogy valaki mégis meghúzza a ravaszt, eldöntve a dominót.
Feltéve, hogy az emberiség annyira tehetetlenül buta, mint egy dominókő. Csakhogy az régen kiderült, ennél sokkal okosabb, a háborúk kitöréséhez és lefolytatásához rengeteg ember szívós munkájára van szükség, no meg egybevágó érdekekre. Az események későbbi magyarázata a szövegírókra, a tudósítókra, valamint a történészekre vár. Ganc, Muszavi és Csang Csao-csong nem a szavak mestere.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
