Sajnos az adományokból aligha fog bárki egy forintot is látni. Simor András pátosszal teli nyilatkozatában ugyanis eddig egyetlen forintról sem mondott le – sem szegény hallgatók, sem más rászorultak javára. Sőt. Körmönfontan megfogalmazott közleményében feltételeket szab, és visszakéri korábbi, havi nyolcmillió forintos havi apanázsát, mert nem hajlandó tudomásul venni, hogy a közszféra kétmillió forintos bérplafonja még akkor is vonatkozik rá, ha ő maga már teljesen függetlenítette magát Magyarországtól.
A szándékosan félreérthető adománylevélben ugyanis az áll, hogy Simor csak a korábbi jegybanktörvény visszaállítása, vagyis a fizetése négyszeresére emelése után lenne hajlandó jótékonykodni. Mindezt Orbán Viktor kormányfőhöz írt levelében is megerősíti: sérelmezi, hogy járandóságát még a mandátuma lejárta előtt csökkentették, és megkéri az Országgyűlést, hogy „támogassa a jegybanki döntéshozók fizetésére vonatkozó […] rendelkezéseinek helyreállítását.” Óriási bravúr mindezt úgy beállítani, hogy az MNB-vezér a hátrányos helyzetűeknek adakozott volna, sőt hogy a „felajánlásával” szeretné elsimítani a fizetése ügyében a kormány és az Európai Bizottság között kialakult vitát.
Ha tiszta lenne a szándék, akkor a központi bank amúgy milliárdos vagyonnal rendelkező elnöke – feltételek nélkül – akár most is felajánlhatná bérét a szegények javára, és végezhetné áldásos munkáját akár egyetlen forintért is. Ebben nem akadályozza meg senki. Hát miért nem teszi? Nemes gesztus lenne, mert az általa vezetett bank több tíz millió forintos veszteséget termel, amelyet bizony nekünk, adófizetőknek kell kipótolni.
Simor bankjára tehát egyelőre csak költenek az állampolgárok, a szegény közgazdászhallgatók pedig hiába várakoznak a felajánlott milliókra. A jegybankvezér ugyanis pontosan tudhatja, hogy a kétmilliós bérplafont senki nem szeretné megfúrni csak az a ő kedvéért. Az MNB elnöke egyébként annak idején nyugodt szívvel adóoptimalizálta százmillióit Cipruson, és az így megspórolt adóból egy fillért sem ajánlott fel a szegény közgazdászhallgatóknak, pedig akkor is biztos lett volna kinek. A kormányfőnek írt Simor-levélnek tehát nem az adakozás volt az apropója, hanem a nyílt nyomásgyakorlás az unió és Magyarország közötti vitában, amelyben a bankelnök egyértelműen foglalt állást. Szerinte a nemzetközi szervezetekkel kötendő megállapodás egyik alapfeltétele a jegybankot ért jogsértés megszüntetése, amely értelemszerűen nyolcmilliós járandóságának visszaállítását is jelenti.
Miközben az Európai Bizottság hazánkat bünteti, és megvonná a nekünk járó felzárkózási forrásokat, nehéz nem párhuzamot vonni a hirtelen nagyvonalúvá lett jegybankelnök, a büntetésünkkel egyetértő Andor László EU-biztos és a hazánk elleni hadjáratot szító szocialista európai parlamenti képviselők között. És ne hagyjuk ki a sorból a Malévot feljelentő Wizz Airnél részvényes Oszkó Pétert, az amerikaiaknál „civilként” Magyarországra panaszkodó Bajnai Gordont és a hazánk elleni szankciókat helyeslő Balázs Péter volt EU-biztost. Jó részük sajtóhírek szerint a Haza és Haladás Alapítványhoz áll közel, amely – elvileg – segítené a mindenkori kormányt a haza előrehaladásának ügyében.
Még belegondolni is jó, mire mennénk a segítségük nélkül.

Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben