Nem csalás, csak ámítás

Mindenkinél mindent jobban tudó baloldaliak és liberálisok engedhetik meg maguknak, hogy nem jogerős bírósági ítéleteket nyilvánosan minősítgessenek.

Sajnos inkább a disszonanciájáról, az egyszerű emberek elemi igazságérzete és a jogszolgáltatás közötti ellentmondásokról, a média és persze a politika torzító hatásairól, amelyek olyan szintet is elérhetnek, hogy nemcsak a közvélemény józan ítélőképességét ferdítik el, de még a tárgyilagos bírói döntés megszületését is gyakorlatilag lehetetlenné teszik.

A közvélemény által csak Hunvald-ügynek nevezett eljárás három évvel ezelőtt, az erzsébetvárosi polgármester őrizetbe vételével került a társadalom figyelmének fókuszába. A szocialista polgármestert – még szocialista, szabad demokrata kormány működött – különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként elkövetett csalással és csalás bűntettének kísérletével gyanúsították. Később hivatali visszaéléssel és vesztegetéssel is megvádolták. Ezek nyilvánvalóan gazdasági, korrupciós bűnügyek, de a közvélemény kezdettől fogva politikai színezetet tulajdonított nekik. Az elmaradt igazságtétel után vajon az új politikai elit bűneit is elkenik, vagy a jogállam remélt igazságossága alól már nem tudnak kibújni, és legalább a rendszerváltás után elkövetett bűnökért minden bűnös azonos mércével méretik meg?

Hunvald aligha tehet róla, de a pere ennek a társadalmi dilemmának is próbája volt, s arról sem ő tehet, hogy az elsőfokú ítélet után nem kaptunk nemhogy megnyugtató, valójában semmilyen választ sem. Nem arról van szó, hogy a Fővárosi Törvényszék által kiszabott másfél év sok vagy kevés, inkább arról, hogy mire föl marasztalták el egyáltalán. A csalás vádjában nem találták bűnösnek, elítélték viszont hűtlen kezelésért, hivatali visszaélésért, okirat-hamisításért. Az okirat-hamisítás lehet teljesen jelentéktelen ügy, de a hivatali visszaélés súlyossága döntően a hivatali beosztás függvénye (a miniszterelnök súlyosabban élhet vissza a hatalmával, mint egy postamester), a hűtlen kezelés pedig alig valamiben különbözik a csalástól. Egész pontosan nem minden csalás hűtlen kezelés, de minden hűtlen kezelés elég nyilvánvaló módon csalás is egyben.

Az ítélet indoklása szerint Hunvald nem tudott arról, hogy az általa vezetett önkormányzat ingatlanjait hamis értékbecslés alapján eladogatják, majd azokat többszörös áron továbbértékesítik. Arról sem tudott, hogy több millió forintos csúszó-, kenőpénzek vándorolnak választott képviselők zsebébe, pedig őt is választották, mégsem gyömöszöltek tömött borítékokat a zsebeibe. Ám akkor miért kell 21 millió forintot visszafizetnie? Ha semmi köze a csaláshoz, a vesztegetésekhez, miből származik ez a 21 millió befizetnivaló? És ha sejtelme nem volt az ingatlanpanamáról, a korrupcióról, vajon miért és mi módon valósította meg a hűtlen kezelés, a hivatali visszaélés, az okirat-hamisítás tényállását?

Mert ha a csalásban nem volt benne, akkor a többi minek? Egyébként pedig miféle polgármester az, akinek fel sem tűnik, hogy eladogatják az önkormányzat ingatlanjait? Milyen felelősséggel tartozik a polgármester a felügyeletére bízott közvagyonért? Ha azt a közvagyont minden nehézség nélkül, az orra előtt lehet elsíbolni, biztos, hogy egy megfejthetetlen összetevőkből applikált összeg elkobzása, s a levegőben lógó bűncselekményekért kiszabott szabadságvesztés a megfelelő büntetés?

Amennyiben az ítélet a további fórumokon is érvényben marad, s jogerőre emelkedik, Hunvald, aki másfél évet kapott, de két és fél évet ült előzetesben, jogtalan fogva tartásért perelheti az államot. Azt a 21 milliót is elő kell teremteni valahogy.