Puccsdemokraták

Csaknem húsz éve volt, amikor a független bíróság komoly pénzbüntetésre ítélt egy „veszedelmes” rágalmazót, akinek bűne az volt, hogy egy politikus papáját vérbírónak minősítette.

Az ítélet indoklása örök tanulságul szolgálhat a jogszolgáltatás és az igazság összefüggéseiről, mert szólt valahogy úgy: igaz ugyan, hogy a nevezett úr csak néhány hónapig volt bíró, az is igaz, hogy ezen idő alatt tucatnyi embert ítélt halálra, s az is igaz, hogy azok a kivégzett emberek egytől egyig ártatlanok voltak, de pusztán ezért még nem lehet vérbírónak nevezni valakit. (A szereplőket azért nem nevezem meg, mert nem szeretném a rágalmazás bűntettét magam is elkövetni.)

Most meg azt nem mondhatjuk, hogy puccskísérlet zajlott a magyar kormány s a kormányfő ellen. Mert igaz ugyan, hogy hazánkat, a kormányt és a miniszterelnököt példátlan támadássorozat érte az elmúlt hónapokban, s az is igaz, hogy ebben a hazai ellenzékieken kívül külföldi politikusok és szervezetek is részt vettek, s az is igaz, hogy nagy tekintélyű nemzetközi médiumok tudatos hazugságokkal igyekeztek a magyar kormányt lejáratni, a kormány- és kormányfőváltást hangulatilag előkészíteni, de ezek alapján még nem lehet puccskísérletről beszélni. – Már megint felesleges ügyekre pazaroljuk energiáinkat – mondhatják a ballib médiumok munkásai és fogyasztói, hiszen az objektív és szakszerű sajtó már eldöntötte, nem az a kérdés, hogy volt-e puccskísérlet, vagy mindazt, ami volt, lehet-e puccskísérletnek nevezni, ugyanis ezen kérdéseknek semmiféle jelentőségük nincs, ellenben a nyilvánosság érdeklődésére számot tartó, s ezért feltétlenül megválaszolandó kérdés az, elhangzott-e a puccs kifejezés Orbán Viktor szájából az egri frakcióülésen? Mert az ország sorsa szempontjából semmit sem számít az, hogy politikusok, pénzemberek, mindenféle „de genere” demokrácia szakértők bevégzett tényként adták a világ tudtára Orbán Viktor leváltását, megbuktatását, elkergetését, az utódját is beharangozták, még a hatalomváltás forgatókönyvét is ismertették, végső eszközként a polgárháború rémével is megfenyegetve a nemzetet, s az sem számít, hogy a nyilvánosságban rendszeresen úgy jelenítették meg Magyarországot, mintha itt tombolna az antiszemitizmus, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet és erőszak, s mindezeket a diktátor hajlamú miniszterelnök támogatja és erősíti, de a demokraták már összefogtak ellene, s hamarosan elűzik a zsarnokot.

Csak az számít, hogy kimondta-e Orbán a puccs szót, mert ha kimondta, akkor lehet szörnyülködni, poénkodni, további rágalomhadjáratokat indítani, s megint lehet panaszkodni Nyugaton, hogy Orbán félrevezeti a szegény népet. Megkérdezhetik a politikusokat, a pénzembereket meg a médiumokat, hogy valóban szerveztek-e puccsot Orbán ellen, s azok megrökönyödve a döbbenettől válaszolhatnak, hogy Orbán nincs magánál, félrebeszél vagy hazudik. Egerben állítólag elhangzott a CNN amerikai hírcsatorna neve. A ballib médiumok szerint minden ok nélkül nevezhették meg bűnbakként a tévétársaságot. Igaz, hogy december 22-én arról faggatták Eörsi Mátyást (van-e autentikusabb személy, aki a magyarországi állapotokról objektív felvilágosítást adhat?), hogyan lehetne elmozdítani Orbán Viktort, elképzelhető-e egy puccs ellene? Ám ez a kérdés a hiteles tájékoztatás része, hozzátéve, ha a CNN szerkesztői puccsra vágynak, az bizonyosan haladó szellemű, szükségszerű és demokratikus államcsíny, kormánybuktatás, miniszterelnök-eltávolítás lenne. Kizárólag az ország javát szolgálná. Ehhez (balliberális) kétség nem férhet. Ami mégis kétséges: mondta-e Orbán, hogy puccs készült ellene és kormánya ellen? Erre akkor kapunk majd választ, ha az ülésen készült hangfelvétel belepottyan valamelyik szerkesztőség postaládájába.