Azt a felzárkózási alapot tagadnák meg, amely minden, az uniós átlagnál szegényebb országnak tagságánál fogva jár. Nem ingyen, hanem azért, mert belépett egy klubba, ahol kényszerűen feladta piacait és gazdasági önállóságának egy részét a felzárkózás hiú reményében. Az ürügy átlátszó: azért kerülünk karanténba, mert az előírt mértéknél egy százalékkal (!) többet költött tavaly a kormány. Rajtunk kívül még körülbelül húsz tagállamnak volt magasabb a deficitje, többen kétszeresével-háromszorosával lépték túl a normát. Mégis csak rajtunk csattan az ostor. És nem 2006-ban, amikor tízszázalékos hiánnyal a világ egyik legrosszabb mutatóját hozta a Gyurcsány-kabinet, hanem most, amikor még az uniós átlagnál is kedvezőbb a mérlegünk.
Az EU történelmében először sújthatnak ilyen szankciókkal egy tagállamot a túlzott deficit miatt. Vagyis nem két évvel ezelőtt, amikor például Írországban 32 százalékos volt a deficit, vagy tavaly, amikor Portugália, Spanyolország, Lengyelország, az Egyesült Királyság és Lettország is nyolc-tíz százalékos hiánnyal zárt. Nem, akkor nem rettegett senki a felboruló pénzügyi egyensúly miatt, csak most lett hirtelen úrrá a szorongás az uniós döntnökökön. Nehéz mindezt komolyan venni. Magyarország 2004-tõl, vagyis a csatlakozásunk óta folyamatosan túlzottdeficit-eljárás alatt áll a jelenleginél sokkal rosszabb pénzügyi mutatók miatt. – Akkor miért pont most? – tettem fel a kérdést nemrég a bizottság magyarországi képviselet-vezetőjének, aki rezzenéstelen arccal válaszolta: az összes eddigi deficitünkért együttvéve. És erre valóban nem lehet mit mondani. Mert ezek nem érvek.
Ez pellengérre állítás, példastatuálás és negatív diszkrimináció egy olyan állammal szemben, amely épp a héten írta alá a pénzügyi stabilitási paktumot, és amely uniós elnöksége alatt fogadtatta el az EU pénzügyi egyensúlyát megalapozó törvénycsomagot. Letettünk az asztalra egy Széll Kálmán-tervet egy 2020-ig tartó adósság- és deficitcsökkentő programmal. Mérsékeltük az államadósságot, pozitív a folyó fizetési mérlegünk, és a gazdaság fejlődése – ha szerény mértékben is, de – jobb a 27-ek átlagánál. De ez most mind nem számít.
Óriási képzelőerőre van szükség, hogy elhiggyük: egész Európának az a legnagyobb gondja, hogy a milliárdos Simor András jegybankvezér már nem kereshet havi nyolcmillió forintot, csak kettőt, vagy hogy a magyar bírák hamarabb mennek nyugdíjba. Valóban ezért kellene az uniós forrásokra alapuló felújítások százait leállítani az iskoláktól a kórházakig? Ezért várjanak a jogosan elnyert pályázati pénzükre vállalkozók tízezrei? Ezért álljanak le közlekedési nagyberuházások és környezetvédelmi fejlesztések? Nem kisebbítve hazánk szerepét, de akad az unióban a mi deficitünknél kissé fajsúlyosabb probléma is.
A görögök a csőd szélén állnak, és üres a luxemburgi stabilitási kassza, több államot is leminősítettek. Nem tudni, ki menti meg az olaszokat, a spanyolokat, a portugálokat, ha az Európai Központi Bank nem vesz több államkötvényt tőlük. Hatalmas társadalmi feszültségeket kell kezelni a munkanélküli fiatalok és a bevándorlók miatt, amihez be kellene indítani az unió gazdasági motorjait. Ebben a helyzetben a hazánk elleni erődemonstráció egy szánalmas pótcselekvés. Bumerángként fog visszaütni mindazokra, akik most az ország megalázásán ügyködnek.
origo.hu
Ő lett a legszebb magyar kislány – olyan szerény, hogy még az osztálytársai sem tudtak róla
