A politikai szabadságjogukkal élő békés tüntetőkkel szemben brutális kegyetlenséggel eljáró rendőrök leleplezése után a Nemzeti Nyomozó Iroda eljárást indított, ám bármilyen meglepő is, a jelenleg is folyó nyomozás célja nem a rendőrruhás bűnözők felelősségre vonása. Az eljárás a rendőrök személyes adataival való visszaélés miatt folyik. A leleplezett rendőrök pedig „sértett tanúk”.
A 2006-os rendőrattakról annak idején folyamatosan tudósító, a törvénysértő módon eljáró rendőröket leleplező riporterek ellen a közpénzből finanszírozott hatóság most terhelő adatokat gyűjt. Bűnük annyi, hogy felkeresik a beazonosított kegyetlenkedő rendőröket és kérdésekkel zaklatják őket. Olyanokkal például, hogy „milyen érzés volt vadászfegyverrel emberekre célozni?”.
Még azt is megélhetjük, hogy a közvéleményt hitelesen tájékoztató riporterek kerülnek végül a vádlottak padjára. Őket fogja meghurcolni a jelenlegi magyar politikai hatalom asszisztálása mellett a „bűnüldöző hatóság”. Eközben a valódi bűnösök vagy anyagilag és erkölcsileg ma is megbecsült tagjai a Pintér Sándor belügyminiszter által irányított fegyveres testületnek, vagy „jól megérdemelt” magas nyugdíjuk mellett zsíros állásokban, szolgálati lakásokban tengetik életüket. Mert „szolgálták és védték” a Gyurcsány-rezsim érdekeit, a jobboldali törzsközönség szemét is kilőtték, ha jött a parancs, vagy akár csak erre kérték őket.
A 2006-os őszi események idején a testi épségüket se kímélő tudósítókat ma egymás közt „s…ggfejeknek” tituláló magabiztos szemkilövő, vagy szemkilövető rendőröknek a ranglétrán biztos előremenetel, de legalábbis ingyenes jogsegély jár. Az ő személyiségi joguk szent és sérthetetlen – ma is. Ha nincs kedvük válaszolni a sajtó által feltett kellemetlen kérdésekre, jelenlegi főnökeik háta mögé bújhatnak, és lerázhatták az újságírót, mint kutya az esővizet.
Jó lenne megtudni azt is, vajon milyen célt szolgált a 2006. őszi eseményeit feltáró Balsai-jelentés? Ha annyi következménye sincs, hogy a fegyveres testületet megtisztítsák a rendőri hatalommal súlyosan visszaélő pribékektől, akkor kár volt rá vesztegetni az időt, energiát. A megnyomorított életű áldozatoknak kifizetett kártérítéssel nem lehet elintézni a 2006 őszén történteket. Ha az egyenruha becsületét meggyalázó rendőrök ma is a testület megbecsült tagjai lehetnek, akkor a rendőrségnek esélye sincs rá, hogy belátható időn belül visszaszerezze a közbizalmat. Már amennyiben ez cél egyáltalán.
Ha a Hír TV riportereinek sikerült feltárnia név és beosztás szerint, kiknek a kezébe adtak fegyvert, mint ahogy azt is, hogy milyen parancsot kaptak arra, hogy hova célozzanak, akkor elég nehéz elhinni, hogy a rendőrség vezetői előtt ezek a tények ne lennének ismertek. Még nem tudjuk, mire jutnak a fürkész nemzeti bűnüldözők a kegyetlenkedő rendőrök személyes adatainak sérelme ügyében folytatott nyomozás során, mint ahogy azt sem ismert, hányan akarják majd közülük a Célpont riportereit bíróság elé rángatni személyiségi joguk védelme miatt.
Egy biztos: a leleplezett brutális sünök személyiségi jogának védelménél sokkal nagyobb közérdek fűződik ahhoz, hogy a Gyurcsány-rezsim rendőrpribékjei eltűnjenek a fegyveres testületből, minthogy továbbra rejtegetni lehessen kilétüket, és emiatt bármikor, bárki által újra bevethetők legyenek.
