Megint a tanácsadók

Tudják, mi a közös a gasztronómiában, a vasúti és légi közlekedésben, a postában, a BKV-ban és a bábszínházban? Az, hogy van olyan tanácsadó cég hazánkban, amelyik mindegyikhez ért.

Annyira profik, hogy a szakkönyv beszerzésétől a cirkusz és varieté átvilágításán keresztül egészen az államreformok kidolgozásáig szinte mindenre kaptak korábban megbízást a Gyurcsány–Bajnai-kormányoktól. Interaktív képzésre, szakmai szemináriumra, ilyen-olyan tanácsadásra, támogatásra, „hatásos beszámolásra”, folyamat-menedzsment szakértésre, optimalizálási modellek kialakítására, konferencia-részvétel biztosítására, racionalizálási tervek készítésére, szakmai találkozók megtervezésére. A paksi atomerőműtől kezdve egészen a Malévig áradtak a megbízások az IFUA Horváth and Partners agytröszthöz. (Volt, ahol írásban rögzítették, melyik miniszter ragaszkodott személyesen ehhez a céghez.)

Egyszer megkérdeztem az egyik állami vállalatnál továbbképzett alanyt, árulja már el, mit takar például a „360 fokos értékelés” vagy az interaktív képzés, ami ennyi milliót ér naponta. És egyáltalán, fejlődött-e valamit a képzés során, ha már egyszer ennyi pénzt költött rá az állam. Mint mondta, a szervezetnél még ma sem értik, miért kellett tréningre menniük, de aláírták a jelenléti ívet, kötelező volt. Aki pedig a lejelentkezés után nem távozott, kitölthetett még egy kérdőívet arról, hogy jól érzi-e magát, milyen a hangulat a cégnél. Majd közösen elmentek kávézni. (Gondolom, ez volt a képzés interaktív része.)

tréning végeztével pedig kaptak ajándékba egy szép CD-t a tréner-ügyvezető igazgató saját dalaival, és a munkahelyen visszatért minden a régi kerékvágásba. Mikroszinten becsúszott hibát gyanítottam, ezért a szintén külsős tanácsnokokra szoruló Államreform Bizottságig merészkedtem, a balliberális időszak kedvenc sóhivataláig, ahol olyan illusztris személyek hasznosultak, mint a sokoldalú Draskovics Tibor (az Elintézzük.hu kocsimosó-bérsorbanálló cég alapítója), Vértes András gyémánt fokozatú Amway-ügynök vagy Veres János kreatív könyvelgető, makaói ál-törzsutas. Szóval ők ott azért gyűltek össze így bizottságos formában, hogy megjavítsák az államot, és ha ez végül azt jelentette, hogy létrejött egy Magyarország Zrt., amiből időarányosan minél több pénzt lehetett kilopni, akkor – jelentjük – a projekt sikerült.

És most következik a másik nagy talány, a ballib tanácsadások díjszabása. Tegye fel a kezét, aki tudja, mennyi volt a közbeszerzési határérték, ha a házi szakértők 7,950–7,990 millió forintért szerződtek! Igen, nyertek, valóban nyolcmillió forint volt a küszöb. (Az egyik uniós állami szervezetnél 7,995 millió forintig ment fel a tanácsadói tarifa. Hiába, a kicsi is számít.) A 24 milliós szerződést pedig három részletben rendelték, ez természetes, ugyebár.

Végül az a kép rajzolódhatott ki előttünk, hogy 2004-től 2010-ig majdnem analfabéta köztisztviselők ülhettek a minisztériumokban, mert még az iratmegsemmisítést és a dokumentumrendezést is külsős tanácsadók végezték. Hiába ücsörgött a jogi és HR osztályokon seregnyi ember, ha legfeljebb a monitort bámulhatták, mert a személyzeti politikát a Telkes-csoport, a jogi ügyeket pedig haveri jogi irodák intézték.

Ám a napokban kiderült, hogy épp az egyik ilyen agyonfoglalkoztatott céggel, az IFUA-val szeretné átvilágíttatni a polgári kormány minisztériumait Gál András Levente kormánybiztos. Azt hittük, az efféle „tanácsadók” tündöklése a Gyurcsány–Kóka–Bajnai-korszak végéig tartott. A jelek szerint tévedtünk.