Telefonadó lóugrásban

Bár bizonyára bátor tettnek gondolta, valójában botor módon cselekedett a Telenor távközlési szolgáltató.

Az üzlet logikája ugyanis mást diktál majd. Rendkívül éles a verseny a távközlési piacon, hónapról hónapra csökken hazánkban a mobil-előfizetők száma. A cégek különféle kreatív megoldásokkal kísérleteznek, a piacvezető társaság például már áramot és gázt is árul, nem is sikertelenül. A kemény küzdelemnek újabb lökést ad majd a telefonadó. Ha több a cégek fizetnivalója, a bevételeket is növelni kell, és ezt a válságban másképp nem lehet, csak egymás rovására. S a harcnak remélhetőleg az ügyfelek lesznek a valódi nyertesei. Az a tény, hogy a szolgáltatók rendkívül hevesen reagáltak a parlamenti gyorsítósávba rakott, röpke egy hét alatt elfogadott új adóra, szintén azt támasztja alá, hogy a jogszabály sikerrel akadályozhatja meg a lakosság terheinek növelését. Tehát a mindennapokban is működhet, nem csak írott malaszt marad az a rendelkezés, amely szerint az adó miatt legfeljebb havi hétszáz forinttal növekedhet a magánszemélyek számlája. A cégeket csökkenő eredményeik mellett az érinti érzékenyen, hogy az idén az üzleti tervekben szereplő kiadások mellé további 22 milliárd forintot kell az állam számára „összedobniuk”. Mert arra – a büdzsé alakulását és a költségvetési szigort látva – reálisan nem számíthattak, hogy a jövő évtől a kivezetett válságadó helyett már semmit sem kell fizetniük. Ám az idei többlet megér annyit, hogy ellene – jogi eszközökkel – körömszakadtukig harcoljanak a társaságok. Ennek a fő terepe megint Brüsszel lesz: biztos, hogy nem ússzuk meg ezúttal sem az uniós vizsgálatot.

A gyors sakkhúzással kész helyzet elé állított szolgáltatók és a kormány között számos más csörte is várható. Ne feledkezzünk el arról, hogy a kabinet hamarosan bevetheti a nehézfegyvernek szánt, negyedikként a piacra lépő állami mobilszolgáltatót. E társaságtól – nem titkoltan – szintén azt várják, hogy szinte már a létezésével kordában tartsa a lakossági árakat. Persze ez úgy lenne jó, ha közben e cég sem lenne veszteséges, hiszen ha nem így lesz, máris az ablakon dobja ki a kormány a nem kis nehézségek árán beszedett telefonadót. A másik három szolgáltató tarifáinak alakulását pedig árgus szemekkel követheti a Gazdasági Versenyhivatal. A rendszer itt körbezár. S ha jól működik, az új adó bevezetésével sem kell feladnia a kormánynak az egyik legfontosabb alapelvét: a közteherviseléshez érdemben járuljanak hozzá a multinacionális társaságok, hogy elsődlegesen ne a magyar polgároknak kelljen viselniük a brüsszeli diktátumok következményeit.

Nem így gondolkoztak egy-két ciklussal korábban, és erre a szocialisták ma is emlékeztetnek minket. Amikor a telefonadó eltörlését ígérik, elsősorban ismét a cégek érdekeit képviselik. Azokét a társaságokét, amelyek az OECD kimutatásai szerint kiugróan magas, több tételnél szinte világbajnok tarifákat vezettek be Magyarországon. Olyan díjazást, amihez képest a szomszédos Ausztriában is jóval olcsóbban telefonálhatunk. Ezt sem árt tudnia annak, aki most ellenzékből szinte drukkol azért, hogy a szolgáltatók tovább emeljék az árakat.