Bukarest új, szociálliberális urai az utóbbi hetekben megváltoztatták a választási rendszert (ezt – vélhetőleg csak átmenetileg – még blokkolni tudta az alkotmánybíróság), leváltották a képviselőház és a szenátus ellenzéki elnökeit, valamint az emberi jogok fölött őrködő ombudsmant, átvették a közszolgálati televízió, illetve rádió vezetését, offenzívát indítottak valamennyi fontos állami intézmény bekebelezésére, sürgősségi kormányrendelettel törölték az alkotmánybíróság feladatai közül a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát, s nyilvánvalóan mondvacsinált okokkal elindították a nagy ellenségnek tartott Traian Basescu államfői tisztségéből való felfüggesztését. A Szociálliberális Unió nem is tagadja, hogy az ellenzékbe szorult jobbközép demokraták megsemmisítése a tét, s e szent cél érdekében bármire képes.
Az Európai Unió nyugati felében csigalassúsággal ugyan, de kezdenek ráeszmélni a bukaresti folyamatok súlyosságára, a tiltakozások hangereje viszont még mindig távol áll attól, ami Magyarország esetében történt mondjuk a médiatörvény elfogadásakor. A román helyzet egyébként kitűnő alkalom arra, hogy bárki elmélyüljön a most Bukarestben történtek, illetve a magyar kormányt érő szitokáradat vélt vagy valós okainak összehasonlításában. Ha Magyarországot korábban pellengérre állították, akkor Victor Ponta kabinetje milyen büntetést érdemel? Kizárást az unióból? Nem halljuk az idegességtől vöröslő nyugat-európai szocialisták és liberálisok üvöltő tiltakozását. Még vitázni sem szeretnének bukaresti elvtársaikról. Nem mellékes, hogy az MSZP azt a Victor Pontát védi európai parlamenti hallgatásával, aki első intézkedésével visszavonta a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karát létrehozó kormányhatározatot. Kettős mérce a javából, mondhatnánk, ha nem lenne ez a kifejezés is legalább annyira kiürítve, mint a diktátorozás.
Az esetleges magyar–román párhuzamot vonóknak elsősorban azt kell látniuk, hogy Bukarestben a szociálliberális szövetség nem választások révén jutott hatalomra. Egy kívülállónak úgy tűnhet, mintha legalábbis kétharmados szavazói felhatalmazással rendelkezne a mindent szétromboló bukaresti vezetés. Holott annyi történt csupán, hogy jó néhány demokrata honatya elárulta pártját, politikusi jövőjének folytatása reményében átállt a korábbi ellenség oldalára, és kíméletlenül megbuktatta sajátjait. A módszert parlamenti puccsnak, de egyszerű opportunizmusnak is nevezhetjük, egy azonban biztos: a történteknek nincs közük a demokráciához. Pontáéknak jelenleg nincs semmiféle legitimációjuk, hiszen senki nem választotta meg őket. Ők egyelőre csupán a népszerűségi lista vezetésére és egy helyhatósági megméretésen aratott sikerre lehetnek büszkék, ez pedig édeskevés a hatalom birtoklásához. Ahhoz meg végképp, ami most Bukarestben hatalomgyakorlás címszó alatt zajlik.
A szociáldemokraták és a liberálisok szövetsége a demokrácia szüneteltetésével igyekszik kikövezni az őszi választási siker felé vezető utat. És ennek a nagyon sötét balkáni játszmának a főszereplői mellett ott vigyorognak kárörvendően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői. Végre megbuktathatják Basescut. Az elnök már nincs abban a helyzetben, hogy pozíciókat osztogasson, vesszen hát! Európa, demokrácia, magyar érdekvédelem? Ugyan már.
origo.hu
Jön a lehűlés, nulla fok is lehet!
