Nem maradhatott ki a beszédből az EU „demokratikus deficitje” sem. Cameron úgy véli, nem gyengíti, hanem erősíti a tagországok szövetségét, ha Brüsszel bizonyos jogokat visszaad a nemzeti parlamenteknek, a választók ugyanis végső soron ezek tagjait tekintik igazi képviselőiknek. Vagyis érvelése szerint tagjai akarnak maradni az EU-nak, de nem tekintik magáért való célnak, hanem eszköznek. Nem az a cél, hogy Európa 27 országa – és a későbbi csatlakozók – egyetlen államot alkosson, hanem az, hogy egy rugalmas, önmagát változtatni tudó és akaró, a tagállamok sajátos érdekeit mindig szem előtt tartó szövetséget, amely a közös érdekeknek nem a sajátos érdekek rovására akar érvényt szerezni.
A másik „igen, de ” a briteknek szól: „Igen, mi, konzervatívok meg akarjuk adni nektek a döntés jogát, hogy megmaradjunk-e az unióban vagy ne, de ezt csak akkor tehetjük meg, ha előbb 2015-ben a mi kezünkbe adjátok a hatalmat.” Ez volt a két év múlva kezdődő választási hadjárat első kortesbeszéde. Kielégítette a berzenkedő euroszkeptikus torykat, szabad döntést kínált az el nem kötelezett választópolgároknak, és jelezte a kilépést ígérő Függetlenségi Párt híveinek, ha a konzervatívokra voksolnak, elérhetik, hogy népszavazáson szavazhatnak a kilépés mellett.
(Jotischky László)
