A felügyelet a megbeszélésre a legjelentéktelenebb civil szervezetek közül hívott meg néhányat. Olyanokat, amelyeknek a hangja, ha szólt egyáltalán a bankok, biztosítók polgárpukkasztó magatartásáról, akkor olyannyira vékonyan hallatszott, hogy senki sem vette észre.
A semmitmondó közleményből kitűnik, hogy a PSZÁF és a civilek kizárólag egyetértenek. Mindenki jó fej – az adósok tömegeivel állhatatosan és hatékonyan foglalkozó nem jó fejek nem kaptak meghívást a megbeszélésre –, s megállapították, hogy felértékelődőben van a pénzügyi fogyasztóvédelem. Valószínűleg arra gondoltak, hogy általuk. Végigtekintve Magyarország viharos pénzügyi évein – felidézve benne a PSZÁF szerepét –, azt lehet mondani, hogy jobb később, mint soha. Meg azt is, hogy a felügyeletről szólva más időpontok szóba sem jöhettek.
A PSZÁF ugyanis 2008-ban még mindig arról tájékoztatott bennünket, „pénzügyi fogyasztókat”, hogy bátran válasszuk az akár évtizedekre szóló devizahiteleket. S annak ellenére tanácsolta ezt, hogy az előző évtizedekben a forint kárára történt árfolyamváltozások eredménye, illetve a bankok szerződési gyakorlata alapján halálbiztosan tudhatta: kifizethetetlen adósságba veri magát az a magyar adófizető, aki hosszú távon svájci frankban adósítja el magát. A frank értéke ugyanis 1980 és 2000 között a nyolcszorosára nőtt a forinthoz képest, 1990 és 2000 között is a négyszeresére, azaz 20-ról, illetve 40-ről 160 forintra. És mint tapasztaltuk, a folyamat nem állt meg itt. Azzal pedig, hogy feladata ellenére a felügyelet nem avatkozott közbe a sokszor jogilag is aggályos devizahitel-ügyletek futószalagon való gyártásába, szinte kezelhetetlenné vált a helyzet.
Ami pillanatokon belül látszani fog a bíróságokon. Ha olyan ügyben kell ítéletet hozniuk, amely hitelügyletek tízezreinek semmisségét eredményezi visszamenőleg, akkor ne vegyen senki mérget arra, hogy adósból, fogyasztóból lesz valaha is pernyertes. Intő jel erre a Kúria magatartása, amely bár egyik határozatában kimondta, hogy külföldi bank hazai fióktelepe „nem jogképes”, a határozatot azonban nem hajlandó értelmezni például a belga, Magyarországon egy darabig csupán jogképtelen fióktelepként működő, mégis hitelezések ezreit lebonyolító AXA Bank eseteire.
Szomorú dolog, hogy 2010 óta hiába fújnak más szelek, a PSZÁF ma sem a fogyasztók oldalán áll. Ezt érzik ők is, akik rendezvényeken füttykoncerttel értékelik, amikor elhangzik a felügyelet neve. Az adósok magukra hagyása pedig akkor sem szép dolog, ha a felügyelet helyzete skizofrén. „Alapvető küldetései” szerint ugyanis egyszerre kell képviselnie a társadalom tagjainak és a pénzintézeteknek a jogait és érdekeit, ráadásul közvetve az apanázst is az utóbbiaktól kapja. Az ellentét feloldhatatlan, s a PSZÁF a könnyebb ellenállást választja. A bankok érdekei mellett a fogyasztókkal való szembenállást. Vajon mi egyébbel magyarázható, hogy a fogyasztók tájékozódását segítő nyilvános és közérdekű adatokat nemhogy automatikusan szolgáltatná, hanem megtagadja a tájékoztatást, s az adatvédelmi hatóság segítségével kell kitekerni a kezéből kulcsfontosságú adatokat? Vagy talán az jelenti a „pénzügyi fogyasztóvédelem felértékelődését”, hogy mélyen hallgat a MÁV biztosító bedöntése utáni vagyoni helyzetről? Pedig nagyon nem mindegy, hogy a csőd után mennyit és mire költöttek el belőle, mivel a hétmilliárd forintnyi kárt végső soron a fogyasztókon fogják bevasalni a biztosítók. Vajon milyen érdek húzódik meg a háttérben, hogy a részletes tájékoztatás helyett azt hazudja, hogy a vagyon alakulásáról nincsenek információi, és nem is tud hozzájutni? A csalódás elkerülhetetlen.
D. Horváth Gábor
