Magyarországon két és fél éve balliberális mártír kerestetik, egyelőre nem sok sikerrel, többek közt azért, mert – éles ellentétben 2006-tal – a gyülekezési jog tekintetében a földkerekség egyik legszabadabb vidékévé vált hazánk. Orbán Viktor baloldali, liberális ellenzéke persze egészen másként frusztrált, mint Vlagyimir Putyiné. Előbbi ugyanis azt éli át éppen, hogy az a magyar világ, amelyet eddig, ha olykor el is engedte a kormányrudat, anyagi erőforrásaival, szilárdan körülbástyázott véleménymonopóliumával uralni tudott, lassan elenyészik. Az új alaptörvényt mára tudomásul vette Európa, a médiaszabályozás miatt kirobbant háború zaja már alig hallatszik, nem sikerült az országra kényszeríteni a biztos kormánybukást jelentő IMF-terápiát, s a jegybank sem a kormánypolitika gáncsolója többé, ahol egy Braun Róbert a függetlenség garanciája. Ha olykor kínkeservesen, vargabetűkkel is, ám számos jel szerint a konszolidáció felé halad a kétharmad vezényelte átalakítás. Ha sikerül kézben tartani a költségvetést és egy kis életet lehelni a lefagyott gazdaságba, a kormánynak minden esélye meglesz arra, hogy a folytatódó rezsicsökkentésen túl más módon is kedvezzen a választóknak. És ha teheti, él is majd vele, mint minden más épeszű kormányerő a szabad világban.
A konszolidáció pedig az ellenzék halála. Ezért az alaptörvény negyedik módosítása ürügyén indított újabb, erős nemzetközi ágyútűzzel kísért támadás álságosnak, gyomorforgatónak nevezhető, meglepőnek aligha. – Arra ne számítsunk, hogy véget érnek a politikai támadások, annál is inkább, mert a pártharcok minden országban és európai szinten is folynak tovább – rímel minderre Martonyi János külügyminiszter mondata a Heti Válaszban megjelent interjúban. Ami az alaptörvény kifogásolt módosítását illeti, az nagy meglepetést senkinek sem okozhatott. Amikor a kormánytöbbség állhatatos féke- és ellensúlyaként működő, sólyomi aktivitást mutató Alkotmánybíróság megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, a Fidesz világossá tette, hogy a formai okból kifogásolt passzusok jó részét beépíti az alkotmányba. Természetesen nem kellene rendszert csinálnia a Fidesznek abból, hogy amint szembekerül egy problémával, azonnal az alaptörvényben rendezi el azt, de arról sem kellene vitát nyitni, hogy az Alkotmánybíróságnak az alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése, nem pedig azok felülbírálata a feladata.
A választásokig egy év van hátra, s az ellenzék okkal tart a megméretéstől. Egy újabb vereség végzetes lehet a számára. Ezért minden eszközt be fog vetni a kormány lejáratása céljából, amihez ezután is talál komoly külföldi partnereket és „civil”, anarchista segítőket, akik a cselekvés nyelvére fordítják a szocialista gyűlöletvideó üzenetét.
A kampány ocsmány, a csatazaj fülsiketítő lesz. De azt azért ne feledjük, hogy ez már csak utóvédharc. Hiszen most például már nem is az alaptörvény szíve közepét, csupán annak tervezett módosítását támadják.
Szerető Szabolcs
