Bölcs döntés lenne

Rendkívül nehéz döntés előtt áll Brüsszel. Gyűlöli a magyarországi kétharmadot és mindazokat az átalakításokat, amelyek – ennek révén – a fejlettebb országok nagyvállalatainak kárára valósultak meg.

A napnál is világosabb lett mára, hogy ez a Magyarország már nem az az ország, amely ellen 2004-ben elindították a túlzottdeficit-eljárást. A számok magukért beszélnek, az államháztartási hiány tavaly 1,9 százalék volt a 2011-es többlet után. Az infláció történelmi mélypontra süllyedt, amellyel párhuzamosan növekednek a reálbérek, és a kamatcsökkentés is tovább folytatódhat, miközben 160 ezerrel többen dolgoznak hazánkban a kormányváltás előtti időszakhoz képest.

Budapest eredményei nem csak a Gyurcsány–Bajnai-érához képest jelentősek, hatalmas a kontraszt a többi európai uniós ország jelenlegi gazdasági helyzetét nézve is. A 27 tagállam hiányának átlaga több mint kétszerese volt a hazainak tavaly (4 százalék), de Spanyolország például 10,6 százalékos, Görögország 10 százalékos, Portugália 6,4 százalékos, Nagy-Britannia 6,3 százalékos deficitet ért el 2012-ben. Az eurózóna államadóssága pedig 90 százalék fölé ugrott, miközben a magyar kabinet csökkentette a szocialista kormányok által hátrahagyott, csaknem 82 százalékos GDP-arányos mutatót.

Bizonyos régi tagállamokban aggasztó méreteket ölt a munkanélküliség és tüntetések bénították az életet, és akkor még nem is említettük a ciprusi bankok és betétesek kálváriáját. Van tehát elég égbekiáltó problémája Brüsszelnek a főhadiszállásain is, nagyon átlátszó lenne, ha tovább folytatná a tized százalékos feltételezett jövőbeli eltérések miatt a hajszát hazánk ellen. Hiába szálka a szemében az öntörvényű, ám rendkívül eredményes magyar kormány, kénytelen belátni: ez az út nem járható. Az Európai Unió súlyos hitelességi problémával találná szemben magát, ha mondvacsinált kifogások alapján tartaná továbbra is eljárás alatt az országot. Hogyan lehetne eredményes egy olyan ellenőrző mechanizmus, amelyet látványosan elfogultan alkalmaznak?

Nagyon bölcs döntés lenne tehát az Európai Bizottság részéről, ha a kiszivárogtatásoknak megfelelően tényleg az eljárás megszüntetésére tenne javaslatot hazánk esetében a jövő héten. Ez azt jelentené, hogy maradt még némi remény arra, hogy az Európai Unióból az lesz, amivé az alapítók megálmodták: egy közösség, amelynek célja nem a periféria kizsákmányolása, hanem a felzárkóztatás és a közös fejlődés. Sehova nem vezet a kettős játék, az egyenlők és egyenlőbbek politikája, az, hogy gyarmati szintre degradálták a kevésbé fejlett országokat, kihasználva azok piacait. Ha az eljárás hazánk ellen nyárra valóban megszűnik, már csak egy kérdés marad fenn, hogy miért a most bejelentett új intézkedéssorozat győzte meg őket. Hiszen a kormányzás eddigi három éve a leghatározottabban igazolta, hogy a makrogazdasági számok kordában tartása a legfőbb prioritás.

Időben megtörténtek a korrekciók, valahányszor az uniós válság elmélyülése vagy egyéb váratlan esemény elcsúszást okozott volna. Maradjon a bizottság dolga ennek megmagyarázása! Közben pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, amikor még Brüsszel kezet nyújthat, és megmutathatja: elismeri a valódi teljesítményt, félretéve személyes ellenérzéseit. Mert közben – mint mindenütt válság idején – egyre erősödnek azok az erők, amelyek radikálisan mindent felrúgnának. És ennek a politikának minden kétséget kizárva a legnagyobb vesztese maga Brüsszel lenne.

(Nagy-Vajda Zsuzsa)