Vannak tehát, akik jól – sőt kiválóan – megvannak az élet és halál urainak kikiáltott globális ítészek nélkül. A nemzetközi pénzügyi szervezetekről nem is beszélve. A mi jó hírünket is tovább javítaná, ha sikerülne megszabadulnunk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kölcsönétől, és nem kellene a nemzetgazdasági miniszternek a jövőben a szigorú tekintetű bőrtáskás delegációval egyezkednie. Már az is nagy fegyvertény, hogy megvan erre a lépésre az államkasszában a fedezet. Arra, hogy idáig magunktól is eljutunk, vélhetően az IMF washingtoni központjában sem gondoltak soha. Ezzel szemben nemegyszer lőttek mellé a magyar helyzet értékelésével kapcsolatban. Mint ahogy a görög válság megítélésénél, vagy az ott javasolt gyógyszer kiválasztásánál is tragikus tévedéseket követtek el – bizonyítja ezt a szervezet tegnap közzétett töredelmes beismerése. S mindezt januárban már megelőzte az IMF két vezető közgazdászának nyilatkozata, amelyik Portugália és Spanyolország félrekezeléséről is szólt.
A valóság és a hitelminősítők, a tények és az IMF lassan már köszönő viszonyban sincsenek egymással. Eljött tehát az ideje, hogy a válság kárvallottjai leminősítsék ezeket a szervezeteket. Ha erre kerül a sor, meg sem kell állni a bóvli kategóriáig.
(Nánási Tamás)
