Bóvliország köszöni, jól van

Magyarország bóvli, és a jövőben is az marad. Befektetésre nem ajánlott senki számára – hangzott a szentencia az egyik legnagyobb nemzetközi hitelminősítő, a Moody’s legutóbbi helyzetértékelésében.

A dokumentum szerint nem történt olyan hazánkban, ami besorolásunkon egy jottányit is változtatna. E szemszögből az sem számít különösebb fejleménynek, hogy miközben korábban a költségvetési hiány felduzzadása miatt minősítettek le minket, rekordnagysággal javult a deficit. Az sem nagy kaland, hogy miközben a gazdasági növekedés megindulását kérték számon rajtunk, a tegnapi részletes adat is megerősítette: ez a tétel kipipálható, megvan. Árnyékot vet Magyarországra az unió túlzottdeficit-eljárása – hangzott korábban a szigorú ítélet. Annak ellenére, hogy ez is megváltozott, a hitelminősítő szerint a brüsszeli visszavonulás sem számít különösebb fordulatnak. S bár a besorolásunk mellé tett korábbi szakmai indokok mindegyike megdőlt már, tudomásul kell vennünk, hogy egyszerűen nincs miről beszélni. Akit a hitelminősítők – vagy ügyfeleik – nem szeretnek, az tehet bármit, ne csodálkozzon, ha akár örökké is bóvli marad.

De vajon kit érdekel még egyáltalán ez a minősítősdi? Mert a megcélzott réteget, amelynek az ajánlások szólnak, láthatóan nem. A befektetésre erősen nem ajánlott bóvliország kötvényeibe csak úgy dől mostanában külföldről és belföldről is a pénz. Persze ez nem működne így, ha nem kínálna más piaci lehetőségekhez képest nagyobb hozamot a magyar állam, még akkor is, ha a papírjaink által nyújtott profitot jelentősen sikerült letornásznunk a közelmúltban. De ha tényleg nem volna hosszú távú, bizalomra okot adó változás a magyar gazdaságban, nem kockáztatnának nálunk a befektetők. Mivel többéves lekötésekről van szó, a tisztes hozam mellé is kellenek a kedvező kilátások. Annak pedig, akit még ennek ellenére is zavar, hogy a hitelminősítők nem vesznek le minket a feketelistáról, érdemes az ügyet a visszájáról megvizsgálnia. Érdekes ugyanis, hogy miközben a Standard & Poor’snál abba a béka alsó fele alatt lévő táborba tartozunk, ahová Costa Ricát is sorolják, ez a közép-amerikai állam egy homlokegyenest más gondolkodást tükröző ranglistán – a londoni New Economics Foundation által felállított Happy Planet Indexen – a világ legboldogabb országának számít.

Vannak tehát, akik jól – sőt kiválóan – megvannak az élet és halál urainak kikiáltott globális ítészek nélkül. A nemzetközi pénzügyi szervezetekről nem is beszélve. A mi jó hírünket is tovább javítaná, ha sikerülne megszabadulnunk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kölcsönétől, és nem kellene a nemzetgazdasági miniszternek a jövőben a szigorú tekintetű bőrtáskás delegációval egyezkednie. Már az is nagy fegyvertény, hogy megvan erre a lépésre az államkasszában a fedezet. Arra, hogy idáig magunktól is eljutunk, vélhetően az IMF washingtoni központjában sem gondoltak soha. Ezzel szemben nemegyszer lőttek mellé a magyar helyzet értékelésével kapcsolatban. Mint ahogy a görög válság megítélésénél, vagy az ott javasolt gyógyszer kiválasztásánál is tragikus tévedéseket követtek el – bizonyítja ezt a szervezet tegnap közzétett töredelmes beismerése. S mindezt januárban már megelőzte az IMF két vezető közgazdászának nyilatkozata, amelyik Portugália és Spanyolország félrekezeléséről is szólt.

A valóság és a hitelminősítők, a tények és az IMF lassan már köszönő viszonyban sincsenek egymással. Eljött tehát az ideje, hogy a válság kárvallottjai leminősítsék ezeket a szervezeteket. Ha erre kerül a sor, meg sem kell állni a bóvli kategóriáig.

(Nánási Tamás)