Innen indult a nép egyszerű gyermekeként Recep Tayyip Erdogan politikai karrierje, aki a török óriásváros polgármesteréből lett korszakos jelentőségű miniszterelnök. Törökország Európa beteg emberéből nemzetközi jelentőségű gazdasági csodává és regionális nagyhatalommá vált, köszönhetően a kétszer újraválasztott Igazság és Fejlődés Párt irányvonalának. Talán valóban belopta magát Törökországba a politikai iszlám, hiszen most divat fejkendőben járniuk a nőknek, az Efes sör pedig soha nem volt még olyan drága, mint manapság, de emiatt az ország iszlamizálásától félni nem érdemes. A Taksim tér nem téveszthető össze a Tahrír térrel Kairóban, Erdogan nem Mubarak vagy Morszi, hanem egy demokratikusan megválasztott kormány feje, egyben az ország legnépszerűbb politikusa. Lehet, hogy a török demokrácia sajátosan működik, s valóban elfogadhatatlan a rendőrség brutális fellépése a békés tüntetők ellen, de török tavaszról beszélni nagyon félrevezető. Márpedig sokan beszélnek, elég a közösségi hálózatokat megnézni. Igazi Twitter-forradalom zajlik Törökországban, amelynek az a lényege, hogy virtuálisan már megdőlt a kormány, de az utcán folyik a harc. A tiltakozók egy része elkötelezett a hetvenéves park megvédése mellett, mások a demokráciát féltik a szigorú és igazságtalan rendőröktől, megint mások saját politikai pecsenyéjüket sütögetik a Taksim tér lángjainál, vagy egyszerűen sörözni szeretnének. Mivel a törökök 99 százaléka mozlim, az utóbbi csoport jelentős – virtuális – felháborodást keltett, ahogy a tíz éve elhajtott politikusok sem lettek népszerűbbek attól, hogy a tüntetőkhöz csatlakoztak.
Az eseményeket számos oldalról lehet magyarázni, minél messzebből hallják a Taksim tér hangjait, annál furcsábban. A The Huffington Post amerikai lap szerint Törökország rendőrállam, hiszen lám, mit művel lakóival. Csakhogy a török rendőrség nagyjából hetente lép fel így ezért vagy azért tüntetők ellen, soha nem bánt kesztyűs kézzel a néppel. A török futballszurkolók mesélhetnének róla, mit kapnak minden hétvégén az egyenruhásoktól, de mivel őket csőcseléknek könyvelik el, az ő szétzavarásuk könnygázzal és vízágyúval elfogadható. Törökországban nem forradalom zajlik, hanem tüntetés, nem érdemes többet beleképzelni. A világhálón aktívak egy része szerint a nép azért kelt fel, hogy megbüntesse Erdogant, mert szembeszáll Basár el-Aszad szíriai elnökkel az Egyesült Államok és Izrael oldalán. A vörös zászlóval felvonulók pedig a gazdaságpolitikát bírálják, mondván, a gazdagoknak építik a bevásárlóközpontot, a dolgozó nép pedig kiszorul a peremkerületekbe. Mindez igaz lehet, de nem kizárólagos magyarázat egyik sem. Tény, hogy ekkora tüntetés még nem zajlott Törökországban Erdogan ellen, s a Gezi park fái sem kaptak ekkora reklámot világszerte. Pedig kivágják őket. Aztán két év múlva választások lesznek.
Sitkei Levente
