Az alázat ereje

A veszélyérzet hiánya végzetessé is válhat, ezt egyszer már átéltük 2002-ben.

Nincs ebben semmi különös, mi másról beszéljen egy egyházi ember, mint alázatról, vethetné közbe valaki. Ám ha arra gondolunk, hogy a dunántúli községben ez volt az utolsó találkozó a jövő tavaszi megméretés előtt, és a kormányfő beszédében főként arról esett szó, hogy a jobboldal miként készüljön föl a „véres harc”-ra, a nemtelen támadások tömegére, akkor ennek az alázatról szóló üzenetnek mégiscsak jelentősége van. Még akkor is, ha a reálpolitikus miniszterelnök jelezte, ő is jobban örülne egy lovagi tornának, de inkább a közelharcra, a kézitusára kell fölkészülni.

A görög katolikus püspök szerint egy politikus elsősorban a lényével hat, aztán a tetteivel és a szavaival. Egyszerű közlés, de hát ezek okozzák a legnagyobb fejtörést. Akik a lélek dolgaival nem hivatásszerűen foglalkoznak, hanem csak amennyire képességeiktől és idejükből telik, rendszerint addig jutnak el, hogy X hiteles, Y meg hiteltelen. De tényleg, mitől hiteles valaki? És mitől veszti el a hitelét? Az a magáról megfeledkezett politikusnő, aki mintha bedrogozott volna, úgy sorolta vad jelzőit a kormányra – „tahó, náci, lenyúló, kizsákmányoló, diktatórikus” –, gátlástalanságával még sok gondot fog okozni a választásokig. Ki tartaná őt hitelesnek a polgári oldalon? De övéi, ha kevesen vannak is, talán azt hiszik, ő az új Rosa Luxemburg.

Gyurcsány sem tudja már régóta, miket hord össze: a Szabadság hídon tartott DK-gyűlésen képes volt azt mondani, „aki hideg vagy langyos, üljön föl a gázsütőre”, és lidércesen vigyorgott hozzá. Mi árad az ő lényéből? Szadizmus. Aki kicsit is ismeri a kulákkínzók módszereit, tudja, hiszen írásos emlékezések szólnak róla: az ávósok egyik kedvelt vallatási módszere volt, hogy a beszolgáltatásból legalább a vetnivalót visszatartó parasztokat azzal fenyegették, forró kályhára ültetik őket. S volt, ahol meg is tették. Gyurcsány tehát nem az ujjából szopta sátáni ötletét, amely épp attól ördögi, hogy a mondat első felében ott kísért a Jelenések könyvének versezete: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév”. Csak hát sem ezért, sem másért a Bibliában senkit nem ültetnek föl tüzes kályhára, a langyosakat mindössze kiveti Isten a szájából.

A görög katolikus püspök elgondolkodtató megállapításához mindössze annyi kívánkozik, hogy szavai és tettei nélkül egy politikus lényéről vajmi keveset tudnánk. Szavaink árulkodnak lényünkről, és tetteink szavatolnak szavainkért. Szavaitól és tetteitől függetleníthető politikus nincsen. A szavak pedig leleplezők. Az egyik arról fantáziál, hogy gázsütőre ültet föl embereket (anyósának fölmenői erről részleteket is tudnának), a másik lovagi tornáról álmodik, de kézitusára készül.

A veszélyérzet hiánya végzetessé is válhat, ezt egyszer már átéltük 2002-ben. A bajnok nem a címet védi, amikor újra megméreti magát a versenyen, hanem ismét nyerni akar, fejtegette Orbán Viktor. Éppen ezért nem szabad bajnokként viselkednie, nem lehet nagyképű, ne legyen magabiztos, utolsó leheletéig törekedjen a százszázalékos teljesítményre, ne kényelmesedjen el, figyelmeztette a polgári közönséget a miniszterelnök. Mire is?

Az alázatra.

Körmendy Zsuzsanna