A legkomolyabb kifogás, ami elhangzott a témában, az, hogy az október elejei határidő nem elegendő a folyamat előkészítésére. Miután az Európai Központi Bank is üdvözlendőnek tartotta a lépést, elfogytak az érvek, egyedül a személyeskedés maradt az ellenzékben ülő képviselők tarsolyában. De erről nem érdemes beszélni.
Fel kell tenni viszont a kérdést, hogy miért volt fontos ennek a két intézménynek az összevonása a jegybank zászlaja alatt. Kevesen tudják: az új jogszabály jóval több annál, hogy ezentúl a felügyeleti alkalmazottaknak a főnöke is Matolcsy György lesz. A módosítás az eddigieknél összetettebb eszközöket biztosít a megerősített intézmény számára az ellenőrzési feladatok ellátására. Látván a mára kialakult devizahiteles-helyzetet Magyarországon, nincs olyan ember az országban, aki ennek szükségességét meg tudná cáfolni. Az MNB a jövőben olyan hatáskörökkel gazdagodik, amelyekkel – ha annak idején rendelkezett volna – hatékonyan fel tudott volna lépni a kóros folyamatok ellen, megelőzve, illetve csökkentve a károkat. Így például előírásokat fogalmazhat meg azzal kapcsolatban, hogy mekkorának, milyen összetételűnek kell lennie a bankok likviditásának, tőkeerejének, amivel épp a hitelezési aktivitást tudja szabályozni: élénkíteni vagy visszafogni. De ugyanilyen új eszköz a jegybank kezében például a kölcsönökhöz szükséges önerő megállapításának a joga. Mára nem lenne annyi fizetésképtelen ügyfél, ha a központi banknak – amely többször is felhívta a kormány figyelmét a devizahitelezés veszélyeire – ráhatása lett volna erre a folyamatra. Más kérdés, hogy miután mostanra a hitelezés szó a tragikus tapasztalatok miatt szitokszóvá vált, egészen más irányban kell a felsőbb szervnek beavatkoznia, mint ahogyan 2008 előtt kellett volna. De a pénzügyi rendszer stabilitásának a biztonságát a hitelezéstől való paranoiás elzárkózás éppúgy veszélyezteti, mint az ész nélküli eladósodás. Van tehát teendő így is bőven!
Eddig a három nagy felügyeleti feladatkör közül kettőt a PSZÁF, egyet pedig az MNB látott el. A konkrét bankok nyomon követése (mikroprudenciális feladatkör), a fogyasztók védelme és a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása felülnézetből (makroprudenciális feladatkör) a jövőben egy kézbe kerül. Könnyű belátni, hogy ami egy-egy adott pénzintézet szempontjából meghatározott időpontban ésszerű döntés, a szisztéma hosszú távú működőképességét nézve végzetes lehet. Kell, hogy legyen tehát átjárás a felügyeleti funkciók között. Ezért van óriási jelentősége a változásnak az egész pénzügyi rendszer stabilitásának, s ezen belül is kiemelten a betétek biztonságának, az ügyfelek megfelelő tájékoztatásának, az átláthatóságnak a szempontjából.
Mint ahogy a törvény elfogadását sem övezte parázs vita, úgy az intézmények összevonásának sem lesznek rövid távú látványos eredményei. Ez a manőver a jövő évi választások szempontjából sokat nem oszt, nem szoroz, a 2014-es megmérettetést más, sokkal „élőbb”, „napibb” kérdések fogják eldönteni. A szakmai munka, a folyamatok racionalizálása az élet minden területén azonban előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. S ha egyszer majd ennek a háttérmunkának az eredményeképpen elkezd jobban működni az ország, akkor már a 2018-as választásokban sem reménykedhet majd Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila, akik voltak már olyan helyzetben, hogy változtathattak volna, de valami mással voltak elfoglalva.
Farkas Zsuzsa
