Az ötvenmilliós fiktív szerződések ügyéről a bírói indoklásból azt is megtudhattuk, hogy Gál tízéves tapasztalatát adta át Weineknek, amit tanúk is alátámasztottak. A verdikt szerint Hunvald György, Erzsébetváros korábbi MSZP-s vezetője is jól járt azzal, hogy a szakképzetlen, de ugyancsak tapasztalt régi szabad demokrata Killik Jenő pedig épp Zuglóból ruccant át a szomszédba, s valósággal ontotta Hunvaldnak a rendkívül hasznos városfejlesztési tanácsokat. A két korábbi balliberális koalíciós jó barát polgármester, Hunvald és Weinek közös barátja pedig az a Dudoglo Pável volt, aki szintén tanácsokat adott. Ő helyesírási hibáktól hemzsegő cetliken továbbította ötleteit, amelyek közül egyik volt, hogy be kell vezetni Zuglóban a fizető parkolást. Arra is fény derült, hogy a magát háromdiplomás, öt nyelven beszélő szakembernek mondó Dudoglo nem csupán nyolc és fél millióért adta ezeket a jó tanácsokat, hanem azért, mert Weinek megígérte neki, hogy ha lesz fizetős parkolás, akkor ő lesz az igazgató. Sokakat megdöbbentett az, amikor a bíró lényeges pontként értékelve ezt emelte ki: „ha idejében döntöttek volna a fizetős parkolásról, a kerület több száz millióval gazdagodott volna”.
Kérdés persze, hogy a bíróság miként kerülhet önkormányzati-politikai szerepbe. A Pesti Központi Kerületi Bíróság tanácsa ugyanis lényegében azt állította, hogy szükség volt párkatonákra, társakra, haverokra. Szerintük ugyanis a kerületi polgármesteri hivatalok alkalmatlanok voltak tanácsadásra, és nem is az volt a feladatuk, hogy előkészítsék a politikai döntéseket. Azt az eljárás során meghallgatott hivatalnokoktól, osztályvezetőktől hallották, hogy ők csupán végrehajtók voltak.
A perben a vádirat jelentős részét a bíróság figyelmen kívül hagyta. Az ügyészség szerint Hunvald György és Weinek Leonárd ugyanis „keresztszerződéseket” kötött egymással, amelyekkel valójában az érdekkörükbe tartozó személyeket akarták – havi 300–400 ezer forintos – pluszjövedelemhez juttatni. Ezért is kértek Hunvaldra és Gálra letöltendő börtönbüntetést, a „tanácsadókra” pedig ugyanezt, felfüggesztve. Ám az ítélet indokolása szerint a tanácsadói szerződések szükségessége nem vonható kétségbe, legfeljebb erkölcsileg. Azzal azonban egy szemernyit sem foglalkozhat a bíróság, mert folt esne a becsületükön. De nem esik, hiszen Hunvaldot, Weineket és a többieket felmentő ítéletből az is kiderült, hogy a helyes álláspontot nem a vád, hanem a bíróság, illetve a védők javaslatára meghallgatott tanúk erősítették meg igazán. A felsorolás szerint csaknem kéttucatnyi pártkatona, további volt MSZP–SZDSZ-es képviselők, egykori alpolgármesterek, akik közül többen szintén tanácsadóként dolgoztak. Ők igazolták és támasztották alá, hogy mennyire fontosak ezek a tanácsok. A bírónő utalt arra, hogy a jelenlegi kormány körül is dolgoznak ilyen emberek, sőt Papcsák Ferencnek, Zugló jelenlegi fideszes polgármesterének „állítólag” még több tanácsadója akad. Azt, hogy egy ítélet magyarázatába miként kerülhet bele az állítólag kifejezés, magyarázatra szorul. Mint ahogy magyarázatra szorul Raczky Katalin bíró sok-sok további kijelentése is. Bizonyára sokan tanácstalanul állnak a független magyar bíróság ítélete előtt.
(Szabó Zsolt)
