Különösen az MSZP-nek kellemetlen ez az ügy, akik mostanában a maguk intelligensnek vélt módján reagálnak a fejleményekre, ami abban áll, hogy durcáskodnak, és nem válaszolnak senkinek semmire. A modern politikai kommunikáció eme sajátos alkalmazása arra jó leginkább, hogy még egyértelműbbé tegye a párt vagy inkább néhány éceszgébere elleni vádat, amelyet pár napja még vehemensen, jelenleg infantilis hallgatással próbálnak tagadni, annak ellenére, hogy eddig többször határozott bizonyítást nyert, és soha semmilyen részletében nem cáfoltatott.
„Oktatófilm”
Tényleg oktatófilm. Mármint a hamisított bajai videó. Csak nem abban az értelemben, ahogy a forgatás egyik szervezője értesülésünk szerint vallomásában fogalmazott. Ő ugyanis a rendőrségen állítólag azt hozta fel védekezésül, hogy a produkciót az MSZP-ből rendelték meg, kértek tőle egy úgynevezett oktatófilmet, amely bemutatja, hogy milyen módon követ el választási csalást a Fidesz. Csermely Péter vezércikke.
Ideje lenne az MSZP-nek alternatív védekezési módokat kidolgozni, amelyek elterelik róluk a vádakat, jobban mondva a bűnös tettek napfényre kerülését követő közmegvetést. A szégyenérzetet azért nem írom, mert olyat sokkal súlyosabb ügyeket követő, sokkal látványosabb lebukások nyomán sem éreztek soha, valószínűtlen, hogy pont most szólalna meg a (nem létező) lelkiismeretük. Pedig roppant nagy bajt okoztak, nem egyszerűen csak hamisan rágalmazták a Fideszt, hanem valóságos, kézzelfogható, azonosítható embereknek generáltak egyéni gondokat, amelyek egyikét-másikát nyugodtan nevezhetjük tragédiának. Mert mi más, ha nem tragédia, hogy a videó egyik készítője és szereplője, Kőrös Gusztáv elveszítette a munkáját, arról nem is szólva, hogy a pártjából (Demokratikus Koalíció) is, gyurcsányi kegyetlenséggel, azonnal kizárták. Ebből a kizárás a kisebb baj, mert új pártot lehet találni, végszükség esetén alapítani, na de munka, az nem terem csak úgy, minden bokor alján. Hogy a munka mily szerves összetevője az emberi személyiség egészének, azt jól példázza az a tény, hogy amíg volt munkája Kőrös Gusztávnak, addig háromszázezer forintot kért egy nyilatkozatért, hiszen magabiztossá tette őt a dolgozó embereket jellemző öntudat. Ám miután munka nélkül maradt, ingyen nyilatkozik jobbra és balra, hiszen elveszítette a társadalmi identitása teljességét, s csak az emlékeiből és vágyaiból táplálkozó önérzete maradt meg, amely arra azért még elegendő, hogy beperelje az MSZP-t kártérítésért. Mert kétségtelen, hogy Kőröst és munkájukat vesztett társait tőrbe csalta az MSZP. Nem tagadják, közreműködtek a videó elkészítésében, de azt olyan felkérésre tették, amely arról szólt, hogy oktatófilmen mutassák be, milyen trükköket alkalmaz a kormánypárt, hogy választási csalást hajtson végre, és ezzel a filmmel világosítsák fel a romákat, hogy őket már ne tudja átverni, választási csalásba belevinni a Fidesz. Ráadásul arról volt szó, hogy az oktatófilm nem kerül a nyilvánosság elé. De a nyilvánosság elé került, s az MSZP megpróbált politikai tőkét kovácsolni belőle, csak amikor kiderült, hogy az ő érdekükben készült, ügyetlen hamisítvány az egész, akkor kezdtek azzal védekezni, miszerint semmi közük semmihez, meg egyébként is, ők jót akartak. Ám ezúttal is látjuk, hová vezet az, ha az MSZP-nek valamihez nincs semmi köze, de egyébként is jót akar: hát oda, hogy Kőrös Gusztávnak és társainak nem lesz munkája. Mint fentebb említettem, az MSZP-nek alternatív védekezési módokat kellene kidolgoznia, hogy elterelje magáról a negatív megítélés hullámait. Például hibáztathatnák Andrew Vajnát, mert forgatás előtt nem nézte át tüzetesen a készülő film forgatókönyvét. De még jobb, ha Hoffmann Rózsát teszik felelőssé mindenért, mert a bajai videót nem vette be a Nemzeti alaptantervbe, holott mégiscsak egy oktatófilmről van szó.
Meg az sem ártana, ha Mesterházy Attila bocsánatot kérne Zsigó Róberttől, Baja polgármesterétől, akit a hamis videóra hivatkozva hazudozó csalónak titulált.
