Aljasság ez a javából, és pontról pontra könnyedén megcáfolható. Az ’56-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása kivégzésekkel, bőkezűen osztogatott börtönbüntetésekkel kezdődött, ami a hideglelős félelem légkörében eltartott egészen 1961-ig. Haynau bosszúja egy évig tartott, ő a megtorlásban beérte 120 kivégzettel, közte a golyó által leterített miniszterelnökkel és az aradi vértanúkkal. Kádárnak közel duplaannyi felakasztott, kötélről leszedett magyar felkelő holtteteme kellett, hogy a kommunista vérszomj kielégüljön: az utolsó ’56-os kivégzett egy fiatal műszerész volt, 1961. augusztus 26-án oltották ki az életét.
Ez a két dolog lenne ugyanaz? Az Orbán-kormány mellett kiálló békés tömeg azonos lenne a megtorlásban megfélemlítettekkel? Az Orbán-kormányt hasonlítja szánalmas Szanyi a tizennyolc éveseket már kivégző, gyermekeket, öregeket is börtönbe vető, egy országot rettegésben tartó, a véres, túlfokozott megtorlásban sem kielégülő kommunista kormányhoz? Nem sül le a bőr Szanyi képéről? Van mersze az Orbán-kormány mellett kiálló önkéntes békemenetet a pártkomisszárok és fegyveres munkásőrök által ellenőrzött, a rettegés légkörében kivezényelt tömeghez hasonlítani?
Szanyi jobb, ha tudja, hogy még a 70-es években is komoly retorzió érte azokat az állampolgárokat, értelmiségieket különösen, akik nem vonultak ki május elsején. El tudjuk akkor képzelni, mivel járt volna 1957-ben, ha valaki megtagadja a felvonulásban való részvételt? Szanyi mint országgyűlési képviselő meg sem engedhetné magának, hogy ennyire tudatlan legyen történelmileg. Gyakorló elmebetegeket megszégyenítően ezt írja a Népszavában: „a nyilvánvaló börtön elől menekülő orbáni banda hamis híresztelések mentén akarja kriminalizálni ellenfeleit”. Rossz hírünk van: nem kell a baloldal krémjét kriminalizálni. Tucatjával buknak le, s állnak a bírósági tárgyalótermekben. Vagy talán az Interpol is a békemenet propagandájának uszályába került, amikor Simon haverja, Welsz Tamás ellen körözést adott ki? Szanyi a bűnözők pártfogójává avanzsált. Bizonygatja, hogy Simon a 240 milliónak „csak vagyonkezelője volt”, s ezért nem is tartozott róla említést tenni a vagyonbevallásában. Szanyi ennyire buta, vagy ennyire butának nézi a Népszava olvasóit? Hiszen a pénz Simon Gábor személyes tulajdonát jelentő saját bankszámláján volt, s ez bevallási kötelezettséget jelent. Ezt egy képviselőnek, még ha MSZP-s is, tudnia kellene.
Természetesen lapunk is megkapja a magáét: Szanyi faliújságnak nevezi. Érdekes, mind a Simon-ügyben, mind a Welsz Tamás viselt dolgait illetően mégis lapunk tudósítóinak, oknyomozó újságíróinak nyomdokain lépkedett az egész baloldali pártsajtó. Szanyinak savanyú a szőlő. Sajnálja, amiért a „hatalom nem a Magyar Nemzet szerkesztőit tartóztatta le” (!). Túl alacsony labda lenne leírnom: csak kibújik az Orbán-kormányt kommunistának hazudó, igazi vérgőzös komcsi a zsákból. De elismerem, valóban bosszantó lehet, hogy van egy lap, amelyik a hátán köztörvényes bűnözőket hordó baloldal viselt dolgait naponta a közönség elé tárja.
