Ígéretes ígéretek

„A ballib oldalon a politikai tevékenységnek csak a terepe Magyarország, minden más az Orbán Viktorral szembeni zsigeri és elementáris gyűlöletnek van alávetve”.

A választási ígéret a kampány legfontosabbnak mondott tartozéka, mert elvileg az alapján lehetne megítélni a kormányzásra törő erőket, kiválasztani a nekünk tetsző pártot, pártszövetséget, s már a választás előtt sejteni lehetne általa, milyen négy esztendő vár ránk. Van politikai erő, amelyik továbbra is így gondolja, azzal a kiegészítéssel, hogy a törekvések meghirdetésének van realitása, a hangzatos fogadkozások teljesíthetetlenek. Konkrét számokat, fejlődést, növekedést ígérni rövid távon lehet népszerű eljárás, de lelkiismeretes politikus részéről nem szerencsés.

A konkrét ígéretekhez mindig hozzá kéne tenni, hogy a jelenlegi körülmények között, ha ezek a feltételek megmaradnak, akkor lehetséges egy pontosan meghatározott célt elérni. Hogy mekkora lesz a gazdasági növekedés, az egy évre némi szerencsével megsaccolható, de négy évre előre bejelenteni a mértékét Németországban is képtelen vállalkozás. A komolyan vehető ígéretek a tendenciákról szólnak, azok lehetséges következményeiről, s nem egy-egy (többnyire teljesíthetetlen) intézkedés üdvös hatásairól.

Akinek rossz sorsa azt juttatta osztályrészül,hogy nézte, hallgatta a „kormányváltók” Opera előtti dühkitörését, annak egészen furcsa képzetei alakulhattak ki a kampány céljairól, egyáltalán a parlamentáris demokrácia mibenlétéről. Mindenekelőtt újra kiderült, hogy a ballib oldalon a politikai tevékenységnek csak a terepe Magyarország, minden más az Orbán Viktorral szembeni zsigeri és elementáris gyűlöletnek van alávetve. A baloldali politizálás témája, eszköze, célja, létezésének feltétele és indoka Orbán gyalázása, lejáratása, kifigurázása, szellemi, morális megsemmisítése. A kampány, a választókat meggyőzni hivatott ígéretek mind eme visszataszító, számukra nemes cél szolgálatában állnak. Mert miként értékelhetjük, amikor a pártvezetők ilyen és hasonló „felemelő” ígéretekkel biztatják a „választási alternatívára kíváncsi” tömeget: „oda fogjuk küldeni Orbán Viktort, ahová való: a politika és a történelem szemétdombjára” (Gyurcsány Ferenc)? „A kormányrúdon kívül meghagyjuk neki az összes többi játékát. Megtarthatja ( ) az arany vécékeféjét is a felcsúti palotájában” (Szabó Rebeka). „A rezsim minden aljassága ellenére maradt egy talpalatnyi hely az országban, ahol még köztársaság van, ahol Orbánnak kell tőled félnie és nem neked tőle” (Bajnai Gordon). A nagy libaprivatizátor a szavazófülkére gondolt. Ezek az elsődleges ígéretek: Orbán ül a történelem és a politika szemétdombján, kezében az arany vécékefe, s többé nem kell tőle félni. Ettől lenne az ország modern, haladó, nyugatias, emelkedő pályán lévő, gazdaságilag erős, jómódú, elégedett, a külföldieknek vonzó és szerethető. Minden más mellékes. Az a nyolc pont is, amivel Gyurcsány legkedvesebb miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila szokta hülyíteni hallgatóit. Ezekben az a különleges, hogy szó nincs arról, melyik tenne jót az ország népének, hanem minden pontot Orbán-kormány elmúlt négy évbeli intézkedéseihez viszonyítva agyalták ki. Hozzátéve, az egyes pontokról a „kormányváltók” között sincs konszenzus, mindegyik mást gondol, az egyetlen részlet, amiben egyetértsenek: nem úgy lesz, ahogy Orbán csinálta.
Ezek után, hogy mit érnek a ballib választási ígéretek, döntse el az olvasó. Ha mégis ők győznének, én abban reménykedem, végre megvalósítják Medgyessy ígéretét, s a középületekben úgy helyezik át a villanykapcsolókat, hogy a gyerekek is elérjék.