Mesterházy karámban

Még megvárják az európai parlamenti, majd az önkormányzati választásokat, és aztán megkapja az útilaput.

A harc mára parttalanná vált, és nagyon úgy fest, hogy a pártszövetségnek a legtöbb szavazatot hozó MSZP-n egyedül csattan az ostor. Holott mit is adtak hozzá a többiek ehhez a nagykoalícióhoz? Egyáltalán: hoztak vagy vittek? Mert azon kívül, hogy Bajnai Gordon hetykén kijelentette, hogy májusban ő lesz a miniszterelnök, még a jelöltállításhoz (!) sem volt elegendő emberük. (Nem vicc: volt olyan körzet, ahol az MSZP-frakcióból kellett jelöltet kölcsönözniük áprilisig.) Párt-infrastruktúra, aktivistahálózat sehol, programjuk pedig eleve nem is létezett. A bankok és a multik képviseletét hozták, és az úgynevezett rózsadombi elitét, amelynek nemcsak elvileg, de gyakorlatilag sincs köze egyetlen igazi baloldali értékeket valló, a szegények és rászorultak érdekeit védő párthoz sem.

Márpedig a „kormányváltókra” az MSZP törzsgárdája szavazott, akik a régi, jól megszokott szegfűt keresték, miközben az Együtt 2014 jelöltje épp a Rózsadombon kapta a legtöbb szavazatot Az már legyen Szigetvári Viktorék baja, hogy elhitték, amit a külföldi neoliberális média írt róluk, és csodálkoztak, amikor kiderült: nem a Financial Times és a The Economist előfizetői szavaztak Magyarországon április 6-án. Javasolnám nekik a szempontváltást, annál is inkább, mert akit annyira fűt a hazaszeretet, mint Bajnai Gordont (ő fogalmazott így), attól kissé visszatetsző, hogy derogál beülni a magyar parlamentbe, és inkább átadja másnak a mandátumát.

A PM-re nem sok szót kellene vesztegetni, ők még annyian sincsenek, mint az Együtt, a volt Milla és a kendermagosok külön-külön, talán egy nagyobb asztalt is körbeülhetnének a családtagokkal együtt. Jelöltre nekik sem futotta, például a tősgyökeres budapesti, most szintén nagyon kritikus Scheiring Gábor képviselte volna a balatonfüredieket – már ha megválasztják. A bűnbakkeresést elindító Gyurcsány Ferenc magánpártja, a koalíció egyik „oszlopa” pedig olyan szimpatikus emberekből áll, mint az anyák napján is gyűlölködő Vadai Ágnes vagy a korábban egy fél hidat is ünnepélyesen átadó Molnár Csaba – egytől egyig olyan emberek, akik csak úgy vonzzák a szavazókat. Már most alkudoznak a frakcióalakításukhoz szükséges ötödik tagról, mert csak négyen maradtak

Mit lehet ehhez hozzátenni? Ha a szocialisták engedik, hogy valaki átadja a helyét közülük, akkor a saját sírjukat ássák, de ez legyen az ő gondjuk. Ha nem tanultak abból, ahogy Gyurcsány annak idején eltávolította a vezetésből Kovács Lászlót és Szili Katalint, akkor magukra vessenek. Ki maradt még? Hát a potyautas Fodor Gábor, aki az EP-választáson már el sem mer indulni, nehogy kiderüljön, mekkora a valós támogatottsága. És ennek a sok pártocskának a neoliberális értelmiségi holdudvara most egyként veri el a port Mesterházyn, akit persze nem kell félteni. Annál is inkább, mert jelenleg nem nagyon mutatkozik helyette életképes alternatíva a szocialista pártban. A baloldali eszméktől már oly távol álló MSZP – lásd: a bankok védelme és a rezsicsökkentés ellenzése – vezetője tett ugyan néhány kísérletet, hogy kitörjön a neoliberális elit építette karámból, de sikertelenül.

Még megvárják az európai parlamenti, majd az önkormányzati választásokat, és aztán megkapja az útilaput. Végül is valakinek áldozatot is kell hoznia.