Az MSZP egyes jelesei ilyennek képzelik a rendet. Ugyanis a rendpártiságnak a puszta gondolatától is kiveri őket a víz. Mert az ő szótárukban a rend a szoclib katyvasz maga, a rendpártiság viszont az erőszak, a diktatúra, az elnyomás és a rasszizmus, következésképpen rendpárti a Jobbik meg a Fidesz, a szocialisták soha, semmiképpen. S ezt ők komolyan gondolják. Ami ismét azt bizonyítja, rendet kellene rakni a szocialista párton belül, a fejekben is. Az igazán rendesnek mondható választási vereség után számos fórumon elemezték a súlyos csapás okait, nemcsak kifogásokat keresve, de sokan a lehetséges kiutat is. Az elnökség és a megyei elnökök részvételével megtartott párttanácsi ülésen vetette fel Varga Zoltán volt önkormányzati miniszter, Békés megyei elnök, hogy a vidéki Magyarországon láthatóan megerősödött az emberek biztonságigénye, s erre az MSZP-nek nem voltak megfelelő válaszai. A Jobbik számos helyen megelőzte a szocialistákat, igaz, rossz, diktatórikus, a csendőrséget újraépítő megoldásokat kínált. Ez vállalhatatlan, de a baloldalnak is kell valamilyen demokratikus, vállalható megoldást nyújtania. Ezért a Békés megyeiek azon gondolkodnak, miként lehetne rendpártibb karaktert kialakítania az MSZP-nek, tekintettel arra, hogy a Jobbik ezzel az arculattal jelentős tömegeket volt képes megszólítani és elcsábítani az MSZP-től.
Ezt a felvetést is ismertette Mesterházy Attila az MSZP választmányi ülésén mint a vidéki tagság köreiben felbukkanó véleményt. Azt is hozzátette, hogy „olyan, hogy rendpárti MSZP, nincs és nem is lesz”, mert az nonszensz, hogy a párt versengeni akarna a Jobbikkal, ugyanakkor megoldásokat kell találniuk a vidéki emberek problémáira. A választmányi ülésen csak keveseket érintett meg a téma, de Steiner Pál fontosnak tartotta ebben a kérdésben is kifejteni véleményét. Azt találta mondani, hogy amennyiben bárki komolyan gondolja, hogy az MSZP-nek ebbe az irányba, a rendpárti szocializmus felé kell elmozdulnia, akkor ez az egész ügy nem érdekli a jövőben. „Ezzel nem ajánlottam fel a pártból való automatikus kilépésemet, de mindenképpen egyértelművé akartam tenni az éles szembenállásomat.” Ezt csak úgy tudjuk értelmezni, hogy Steiner bennmarad pártjában, de semmi mást nem fog csinálni, mint sértett arcokat vágni. Egy olyan pártban, ahol ezt meg lehet csinálni (nem lépek ki, de semmi közöm semmihez) nem kéne valami rendet teremteni? S ha Steiner csak a „durcát” vágta be, György Péter esztéta a párt roppant ronda végét is bejelentette. A Népszabadság fórumrovatában (2014. április 15.) így fakadt ki: „A párt vezetői mind pontosan tudják, hogy mit jelent, hogy elnökük szerint rendpárti MSZP kell.”
A messzi földön, állítólag híres esztétát nem zavarja az az apróság, hogy Mesterházy szerint nem rendpárti MSZP kell, sőt éppen ellenkezőleg. György Péter szerint a párt vezetőinek ki kellett volna mondaniuk, hogy Mesterházy menjen a fészkes fenébe, mondjon le, tűnjön el, mert ők mégsem a Jobbikkal azonosak. Ismét előtolakszik a kérdés, ahol a véleményformáló értelmiségi egy hazug tételre alapozva mond végletes ítéletet a felelősséget hordozó (igaz: nem vállaló) vezető felett, nem lenne szükség valami alapos rendcsinálásra? Ha többet nem is éreznek szükségesnek, legalább a rend és a rendpártiság fogalmát megpróbálhatnák tisztázni.
Most Mesterházy azt állítja: „Rendpárti MSZP nincs, és nem is lesz.” De nem is volt? Hiszen a 2006. őszi úgynevezett „rendcsinálás” mögött hiába keresnénk, az „ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent” attitűdöt. Ugyanakkor a törvények szigorú tiszteletben tartása nevezhető rendpártiságnak, csak éppen a belső rend és szabadság létrejöttének feltétele. Simon Gábor pártjában ezt nem árt elmagyarázni és észben tartani.
