A messzi földön, állítólag híres esztétát nem zavarja az az apróság, hogy Mesterházy szerint nem rendpárti MSZP kell, sőt éppen ellenkezőleg. György Péter szerint a párt vezetőinek ki kellett volna mondaniuk, hogy Mesterházy menjen a fészkes fenébe, mondjon le, tűnjön el, mert ők mégsem a Jobbikkal azonosak. Ismét előtolakszik a kérdés, ahol a véleményformáló értelmiségi egy hazug tételre alapozva mond végletes ítéletet a felelősséget hordozó (igaz: nem vállaló) vezető felett, nem lenne szükség valami alapos rendcsinálásra? Ha többet nem is éreznek szükségesnek, legalább a rend és a rendpártiság fogalmát megpróbálhatnák tisztázni.
Most Mesterházy azt állítja: „Rendpárti MSZP nincs, és nem is lesz.” De nem is volt? Hiszen a 2006. őszi úgynevezett „rendcsinálás” mögött hiába keresnénk, az „ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent” attitűdöt. Ugyanakkor a törvények szigorú tiszteletben tartása nevezhető rendpártiságnak, csak éppen a belső rend és szabadság létrejöttének feltétele. Simon Gábor pártjában ezt nem árt elmagyarázni és észben tartani.
