Szórakoznak velünk

A világ működésében a pénzügyi folyamatokat úgy is el lehet képzelni, hogy olyanok, mint a vér a testben.

Ha az áramlás lelassul vagy megáll, és a vér vagy belőle legalábbis elegendő mennyiség nem jut el a sejtekhez, akkor ezek működése először felborul, majd elpusztulnak, és nemcsak maga a szerv hal el, de ebbe az egész szervezet is belepusztulhat. Ha a gazdaság és a társadalom működését biztosító pénz áramlása lelassul vagy megáll, akkor a közösségek tevékenysége is lelassul, végső soron pedig megállhat az élet.

Az egyre bonyolultabb világnak a bonyolultságát főként a látható és láthatatlan pénzügyi folyamatok és szereplők tömkelege okozza, amely behálózza és összeköti az egész világot. Azért, hogy a pénz minden szükséges helyre eljusson, óriási szerep hárul például a bankokra, biztosítótársaságokra és egyéb pénzintézetekre, amelyek a szükséges csatornákat jelentik a vállalkozásokhoz, az emberekhez. Persze az áramlás folyamatát annak megtervezése, megszervezése és kivitelezése mellett szabályozni is kell. Törvényekkel, fogyasztóvédelemmel, amiket az államnak be kell tartatnia, számon kell kérnie.

Mert a piac erre képtelen, hiába hivatkoznak erre még mindig nagyon sokan. A piaci önszabályozás ostobaság, a neoliberális közgazdászok sokszorosan megcáfolt dogmája. A magyarországi bankok túlnyomó többsége ugyanis lenézi ügyfeleit (a piacot). Úgy bánik velük, mint a kapcaronggyal, csak addig kedvesek számára, amíg megtakarításaikat helyezik el betétként náluk. Ha pénzügyi nehézségeik támadnak, akkor viszont ott hagyják-hagynák őket az út szélén. A pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bank az elmúlt hetekben bizonyította be és osztott ki érte óriási büntetéseket, hogy a tranzakciós díjakat a bankok az ügyfelekre hárították, pedig ezt jogszabály tiltotta.

S míg ugyanazok a bankok Nyugat-Európában a bankolási költségek teljes elengedésével próbálják magukhoz csábítani az embereket, addig Magyarországon elképesztő mértékben és bennünket megalázó módon megemelték azokat. Amikor megkérdeztük egynéhányuktól, hogy mi ennek a kettős mércének az oka, akkor azt az értékelhetetlen választ kaptuk, hogy itt „ilyen a piac”. De Magyarországon a vállalati hitelezést is a képtelenség jellemzi.

Az általános helyzet ugyanis az, hogy a hitelkérelmek elbírálásakor a pénzintézeteket a cégek üzleti tervei egyáltalán nem érdeklik. Kizárólag a hitel fedezeteire, biztosítékaira kíváncsiak. Innen nézve tulajdonképpen egyszerűen érthetetlen, hogy az Egyesült Államokban keletkezett, majd Európába exportált és különösen bennünket megfertőző hitelválság egyáltalán hogyan alakulhatott ki. Pénzintézeteink túlnyomó többsége ma már külföldi tulajdonú.

Negyvenöt év után a világ pénzügyi vérkeringésébe végül úgy kerültünk vissza, hogy a magyar érdekek enyhén szólva sem feltétlenül képesek érvényesülni. Ám aki emiatt fölemeli a szavát, azt a neoliberális oldal leszólja, hogy összeesküvés-elméleteket gyárt. Lapunkban azonban folyamatosan ismertetjük azokat az eseteket, amelyek újabb és újabb tanulságul szolgálhatnak arról, hogy szó sincs erről.

Szerdán például az osztrák Erste bankról és a német Lombard lízingről írtuk meg, hogy lakossági hitelügyletekben – miközben figyelmen kívül hagyják a magyar bíróságok ítéleteit – miképp lehetetlenítik el a magyarokat, ma pedig a portugál Banif Plus Bankról, hogy a törvényekkel szemben miként akarja tönkretenni „kedves ügyfelét” gátlástalanul. Csak remélni merjük, hogy a működési engedélyével játszik. Cikkünk mindenesetre a címlapról olvasható.