A hatalom eközben ahelyett, hogy meghallgatná a Donbassz sérelmeit, Moszkvára mutogat. Ugyanúgy, ahogy tette ezt Janukovics a kijevi megmozdulások idején, csak ő Brüsszel és Washington kezét látta a történtekben. Nem nagyon akarja meglátni ezt a párhuzamot a nemzetközi sajtó, amely míg Kijev Majdanjában forradalmat, addig Doneck utolsó figyelmeztetésében, segélykiáltásában csak szeparatizmust lát. Sokáig eltekintett attól az apróságtól is, hogy a jogos elégedetlenséget meglovagolva kétes elemek és félkatonai szervezetbe tömörülő neonácik tombolnak a fővárosban, ugyanakkor a keleten durvuló aktivistákat előszeretettel tartják rosszarcú részegeknek.
A nyugati sajtó semmi kivetnivalót nem talált abban sem, hogy az Európai Unió és Amerika támogatását bíró kijevi utca megdönti a mégiscsak demokratikusan megválasztott Viktor Janukovics hatalmát, a keleti nagyvárosok dühe mögött azonban azonnal és megfellebbezhetetlenül Moszkva Ukrajna destabilizálására irányuló törekvését láttatja. Háborúval riogat, s naponta ismétli meg, hogy az orosz csapatok ugrásra készen állnak az ukrán határ mentén. Ne legyünk naivak, a „nagy játszma” folytatódik, s ahogy a Nyugat mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy gyengítse Oroszország befolyását, úgy a Kreml nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem a visszavágásra, érdekeinek érvényesítésére. Nem akarja azonban elszakítani Kelet-Ukrajnát, bevonulni az úgynevezett Dnyeszteren túli Köztársaságba és a Baltikumba sem.
Azzal nem nagyon törődik ma senki, hogy mindeközben mi lesz Ukrajnával. A pénzügyi összeomlás szélén tántorgó országnak például a Moody’s szerint csak az idén 24 milliárd dollárra lenne szüksége. S legalább ennyire fontos a rend helyreállítása, a szétesett, káoszba süllyedt állam megerősítése, a hatalom legitimációjának megteremtése és a lázas beteg társadalom konszolidálása. Komoly lépés lehet a stabilizálódás felé vezető úton az elnökválasztás, amelyet elengedhetetlenül követnie kell az egyebek mellett az ország berendezkedését is a realitásokhoz igazító alkotmány megalkotásának, valamiféle konszenzus megteremtésének, így nem tolható a végtelenbe a parlamenti választás sem.
