A gondolkodás persze itt nem állhat meg. Az, hogy az élelmiszerek ne mérgezzenek bennünket és legyenek egészségesek, elengedhetetlenül fontos követelmény, ám nem elegendő. Hiszen ebédelni, vacsorázni nem a gyógyszertárba járunk, hanem az éttermekbe. Az ételeknek, italoknak pedig van még egy elengedhetetlen tulajdonságuk. Az, hogy finomak. Jobban mondva, kellene, hogy ilyenek legyenek, ami azonban az ország összes éttermének teljesítményét tekintve még mindig nem jellemző. De nagyon nem az.
Egyelőre ugyan leginkább a fővárosban érzékelhető, ám a hazai éttermi kultúra az elmúlt évtizedekhez képest meglódult fölfelé. Köszönhetően a hivatalok ostobaságait elutasító megátalkodott civilnek, Molnár B. Tamásnak és a Magyar Gasztronómiai Egyesületnek. Sokkoló volt, ahogyan ez a szervezet a lehető legnagyobb nyilvánosságot kikövetelve magának megtermékenyítette a lezüllött, tudáshiányos, ízléstelen kulináris gondolkodást, illetve összetömörítette és laza hálózatba szervezte a szakma nyitott és változni képes képviselőit. Ennek eredményeképp ma már legalább hatvan olyan étterem létezik a kulináris magyar ugaron, amelyekbe feltétlenül érdemes betérni, s amelyek nap mint nap bizonyítják, hogy a többibe viszont fölösleges, mert azokban még mindig nem értik, mi a dolguk.
A változást persze nem adták és nem adják ingyen. Érzékeltetésképp: ahol a gasztronómia hivatalos csúcsteljesítményeit jelentő Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyét olyan termékeknek ítélik oda, mint a „fagyasztott halászlé alap”, ott sok még a teendő. Óriási erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a hivatalok és hatóságok, meg a leginkább még mindig a hazudozásban és az átverésekben érdekelt piac is egyértelműen tudomásul vegye azt, hogy az érdekek csúcsán nem más, csakis a fogyasztó áll. Amihez azonban sajnos nem elég az az üzleti képlet, hogy a vásárló fizet az árukért, szolgáltatásokért. A hatóságok ésszerűsége és szigora, illetve a termelők, kereskedők és vendéglátók lelkiismeretessége és tisztessége is kell hozzá, akiknek tudomásul kell venniük, hogy a fogyasztói érdekeknek kell alárendelni minden más érdeket.
A hely szűkössége miatt csak egyet említve. Ilyen rendszerszintű változást hozna például egy olyan élelmiszerminőség-biztosítási rendszer bevezetése, amelyet az állam az alapanyag-termelőkkel, élelmiszert előállítókkal hozna létre. Amely önkéntes szövetség a tagjainak szigorúan meghatározná, hogy a minőség előállításához melyek az elengedhetetlen és szükséges feltételek, s ezeket be is tartatná. Egy ilyen rendszer bevezetésével mindenki jól járna. A hazai alapanyag-termelő, aki hozzájutna a hiányzó és korszerű tudáshoz, valamint állandó segítséget kapna a folyamatos minőség létrehozásához. A hazai élelmiszer-feldolgozó, szakács, akinek megfelelő alapanyagokért nem kellene külföldre járnia, mert itthon is be tudná ezeket szerezni.
Meggyengülne az olcsó, de annál sunyibb, és silányabb tömegtermékeket a vásárlókra tukmáló kereskedőláncok erőszakossága is, hiszen kiderülne, hogy jó termék igenis előállítható itthon, mindenki számára elérhető áron. És persze a fogyasztó, aki hiteles és kitűnő minőséget kapna úgy, hogy még az állatjóléti kérdések sem okoznának neki lelkiismeret-furdalást. Mert ezek a problémák is megszűnnének.
Érdemes tehát ellátogatni a fővárosi Millenáris Parkba, ahol ma ismét megnyílik és vasárnapig tart nyitva a Gourmet Fesztivál. Itt valóban jó magyar éttermek mutatják be, hogy a minőség nem mese.
