Az ügy másik tanulsága, hogy a bírósági huzavona csak még jobban növelte a spekulánsok kedvét, akik 18 százalékra, vagyis uzsorakamatszintre srófolták fel az argentin államkötvények hozamát. Újrajátszanák a partit, egészen addig, amíg térdre nem kényszerítik a kiszemelt államot. És sajnos ugyanezt a receptet alkalmazták (volna) Magyarországgal szemben is 2008-ban. Amikor a 13 százalék körüli, vagyis kitermelhetetlen szintű állampapírkamatokkal zsarolható helyzetbe került az ország, és a Nemzetközi Valutaalapnál kuncsorgott kölcsönért az akkori vezetés (Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András).
Argentína példája mutatja: azért kellett előtörlesztenünk az IMF-hitelt, hogy soha ne kerülhessünk ilyen helyzetbe. Azért kellett a jegybank új vezetésének alapkamatot csökkenteni 23-szor, és a bankok kötvényeit betétté alakítani, hogy a legutóbbi magyar állampapír-eladásoknál már csak 2,3 százalékos (vagyis reálisan kitermelhető) lehessen a hozamszint. És ezért volt szükséges minden egyes lépés, amely a devizatartozás és a külföldi befektetők arányának csökkentését célozta.
Látjuk, hová vezethetett volna a 2008-ban választott út.
