Az újabb összeroppanásra látszólag semmi ok: az argentin gazdaság 2001 óta látványosan megerősödött, teljesítménye megháromszorozódott, hat-hét százalékra szorították le a munkanélküliséget, az államkötvényekre pedig stabil a kereslet. Dél-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága mindezt önállóan érte el, mert volt bátorsága szakítani a Nemzetközi Valutaalappal, kiegyezett befektetőivel, adósságelengedést és -átütemezést kért és kapott. Ez volt az egyetlen útja, hogy kikerülhessen az adósságspirálból, amelybe a spekulánsok kényszerítették.
Az akkor sarokba szorított és kiszipolyozott államtól ma ugyanazt várja el néhány spekulatív alap, mint 2001-ben: fizessen nekik bármi áron kamatos kamatot. Az argentin államadósság átütemezéséről sikerült megegyezni a hitelezők 93 százalékával, akik elfogadták, hogy pénzügyileg az egész ország működésképtelenné válhat, ha teljesíthetetlen feltételeket támasztanak. Nem így tett két kisebb amerikai spekulatív alap, amelyek elutasítottak mindenféle megegyezést, és horrorisztikus kamatokat követelnek a kezükben lévő hétszázaléknyi állampapírért. Amihez egyébként Argentína korábbi szorult helyzetét kihasználva bagóért jutottak, 30 centért dolláronként. De még ezt a hasznot is kevesellték, ezért fordultak a New York-i bírósághoz, amely nekik adott igazat.
Ők azok a dögkeselyűk – ahogy az argentin nép nevezi őket –, akik most lelkiismeret-furdalás nélkül csődbe vinnék a 40 milliós lakosságú országot, ha nem kapják meg a kamatos kamatú hasznukat. A két spekulatív befektető úgy kényszerítheti rá akaratát egy egész államra, hogy az amerikai bíróság azt is megtiltotta (!) Argentínának, hogy a most lejáró, annak idején átütemezett hiteleit (a 93 százalékot) rendezhesse, mert akkor állítólag nem mér egyenlő mércével Márpedig ha a lejáró fizetési kötelezettségei egészének nem tesz eleget Buenos Aires, akkor tényleg nagy a baj.
Az argentinok úgy látják, hogy az amerikai bíróság visszaél hatalmával, amikor csődbe kényszerítené az országot – néhány pénzeszsák érdekeit kiszolgálva. Ugyanazok az amerikai bíróságok, amelyek a pénzügyi válság útját kikövező nagybankokat csak megbírságolták, de csupán egyetlen mamutbank volt vezetője ül börtönben, és ő sem azért, amiért megérdemelné.
