A pénzintézetek közül ugyanis nem egy hágja át ezeket rendszeresen, a különböző hatóságok és a bíróságok pedig sokszor képtelenek rávenni őket a jogkövető magatartás betartására.
A bírósági végrehajtásról szóló törvény betartása a leginkább autóhitelezéssel foglalkozó német Lombardnak például nem megy. Az ügyészség indítványára a pénzintézetnek 2008-ban egy jogerős bírósági ítélet alapján érvénytelenítenie kellett a hitelszerződéseinek elengedhetetlen részét képező általános szerződési feltételek 11 (!) pontját. Nem kis dologról van szó, ezek ugyanis minden ügyfelükre vonatkoztak-vonatkoznak. A Lombard mindezek ellenére a pontok közül többet hosszú ideig nem törölt, illetve még mindig van közöttük olyan, amelyiket a mai napig használ.
Pedig a pénzintézet még az ügyészségnek is szavát adta, hogy az ítéletet önként végrehajtja. Végül aztán nem tartotta be ígéretét. Ugyanakkor a jog betartatása sem sikerült vele szemben. Az ügyészség ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár az ő dolga, képtelen végrehajtani a pénzintézeten az ítéletet. Inkább továbbpasszolta az ügyet a pénzügyi fogyasztóvédelmi hatósághoz, a PSZÁF-hez, amelyik azonban ugyancsak tehetetlenkedett.
Az ügy aztán újra a bíróságra került, ahol a Lombard azt állította, hogy a bíróság kérésére már megszüntették a jogsértést. Pedig nem. A bíróság azonban elfogadta a hazugságot, s mondván, hogy lám, a Lombard törölte a vitatott pontokat, nem marasztalta el a pénzintézetet. Így a pénzintézet továbbra is törvényt sért.
A polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv betartásához azon pénzintézeteknek kellene elsősegély, amelyek azon ügyfeleiktől, akikkel vitába keverednek, megkérdezésük nélkül eltulajdonítják vagyontárgyaikat. A kölcsönügyletek vitás kérdései ugyan a bíróságra tartoznak, e bankok azonban más utat választanak. Behajtók segítségével ellopják klienseik autóját.
A kétségbeesett adósok az eltűnt járműveik okán feljelentést tesznek a rendőrségen lopás miatt, a rendőrök azonban ahelyett, hogy a büntetőjognak érvényt szerezve a dolgukat tennék, azaz fellépnének az önbíráskodókkal szemben, bíróságot játszanak. Az adósokra csalókként tekintve a kölcsönügyletekben tesznek igazságot a bankok javára, pedig ehhez a kérdéshez általában sincs semmi közük. Ráadásul mindezt ők is tudják, mégis így cselekszenek.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény betartásában szinte mindegyik olyan pénzintézet segítségre szorult, amelyik autóhitelezéssel foglalkozott. Kölcsönügyletek ezrei lehetnek érvénytelenek ugyanis, mert 2010 előtt az ügyfeleikkel arra jogosulatlan autókereskedők kötöttek hitelszerződéseket futószalagon a bankok helyett, márpedig az ilyen kölcsönszerződések semmisek. A pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság, a PSZÁF ezekben az esetekben sem jeleskedett a törvény betartatásában, csak azon változás után mutatkozott hajlandóság adatokat közölni egyáltalán az ügyről, miután beolvadt a jegybankba.
Mindez csupán néhány példa a lapunk által rendre ismertetett ügyek közül, ám a pimaszság, az intézményi lelkiismeretlenség és tehetetlenkedés családok ezreinek mérgezi meg mindennapi életét. A segítség meg a szép szó ideje már rég lejárt, a társadalom bizalmát csak a törvénytelenségekkel szembeni szakszerűség és vasszigor alkalmazása adhatja újra vissza.
