Amerika norvég-ügye

Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, és ez nem tetszik a tengerentúlon.

Az Ökotárs–Norvég Alap-ügy tökéletes példa arra, hogy a világ legnagyobb hatalma még szoros, NATO-szövetségesei nemzeti szuverenitását is hajlandó semmibe venni, ha politikai érdekei megkívánják vagy ha a politikájában befolyásos lobbicsoportok ezt kijárják az amerikai fővárosban.

Azt is tudjuk, hogy szemben a demokráciát féltő lózungokkal, ezt az ügyet valójában azért habosították fel, mert a jelenlegi magyar kormány olyan stratégiát hirdetett meg, vezetője, a miniszterelnök pedig olyan kérdéseket vet fel, amelyek formabontónak számítanak a nyugati liberális demokráciák garantáltnak reklámozott jövőképével kapcsolatban. Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, a feltörekvő keletre is vet néhány pillantást, és ez nem tetszik a tengerentúlon.

Az elmúlt napok eseményeiből az is látszik, hogy miután magyarországi védenceik a nem kevés „civil” ráfordítás ellenére demokratikusan képtelennek bizonyultak Orbán Viktor megbuktatására, az amerikai diplomácia nem habozik kísérletet tenni a leszerepelt magyar ellenzéknek szánt funkciók átvételére is.

A Jóisten azonban nem ver bottal. Nemrégiben a New York Times tényfeltáró cikket jelentetett meg, amelyből kiderül: külföldi kormányok, köztük a norvég, csak az elmúlt négy évben közel százmillió dollárral támogattak – nem éppen önzetlenül – tekintélyes amerikai politikai kutatóintézeteket, hogy azok a számukra kedvező washingtoni kormánydöntések érdekében járjanak el. Bár a külföldi befolyásvásárlás időről időre visszatérő téma az amerikai közéletben, ez a metódus azért veszélyes, mert nem hivatalos lobbicégeken, hanem függetlennek tekintett civil intézeteken keresztül operál. Ahogy a lap által megszólaltatott jogi szakértő rámutatott, a „kutatóintézeteket a tudományos semlegesség és objektivitás aurája lengi körül, s most ez kompromittálódik”.

Idézték a norvég külügyminisztérium egyik 2012-es belső feljegyzését, amely szerint egyes amerikai intézetek nyíltan vállalják: csak olyan külföldi kormányokat tudnak szolgálni, amelyek támogatást nyújtanak nekik. Bár az érintettek cáfolják a lap által sugalmazottakat, szakértők a vonatkozó dokumentumok áttekintése után úgy találták: ez a tevékenység sértheti a külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó 1938-as törvényt, amelyet a náci Németország által az Egyesült Államokban kifejtett propaganda ellen alkottak meg.

Az ügy nyomban politikai hullámokat is vetett. A kongresszusban demokraták és republikánusok is támogatnák azt a törvényjavaslatot, amely kimondaná: ha az említett intézetek munkatársai kongresszusi bizottságok előtt jelennek meg, hogy egy-egy ügyben kifejtsék nézeteiket, a törvényhozókkal megosszák elemzéseiket, nyilvánosságra kellene hozniuk, mely külföldi kormányok támogatják őket. Mondani sem kell, hogy az érintettek ellenzik a lépéseket, a mostani demokrata kormányhoz közel álló Brookings Institution álláspontja szerint azokat „fenyegetésként és a szakértői függetlenség korlátozásaként” lehet értelmezni.

Magyarán szólva nagyon úgy néz ki, hogy Washingtonnak is meglesz a maga norvég-ügye. A tanulságok levonása után pedig le kellene szállni Magyarországról, mert igencsak ostoba dolog lenne számon kérni tőlünk azt, amitől odahaza, a maguk esetében is berzenkednek az amerikaiak. Tegyük hozzá: teljes joggal.