Most kell az erő

Most, ki tudja miért, a Fidesz nekiállt, hogy rendbe tegye az ellenzéket is.

Céltáblát ennyire még nem lőttek körbe, mint ők, amikor értetlenül találgatják a kétharmados győzelmek okait. Amikor a baloldal kormányon volt, az úgynevezett makroszámokról szólt minden, ezek megléte és állapota feszült a magyar politika tengelyében. A makroszámok persze fontosak, érdemeiket kár lenne tagadni, de 2010-zel kezdődően a Fidesz–KDNP nekiesett a mikroszámoknak is. Hol baltával, hol körömreszelővel, de az emberek mindennapi életében felbukkanó tételeket faragták meg, alakították át, s a folyamat vége az lett, hogy nagyon sok embernek valóban könnyebb lett az élete, s ráadásul a makroszámok is fegyelmezetten kezdtek viselkedni. Eközben a baloldal megtépte a mellén az inget az új alaptörvény miatt, külföldre szaladgált panaszkodni, kacagott a rezsicsökkentésen, szemforgatva aggódott a bankok sanyarú sorsa miatt, majd háromszor egymás után nagyon elcsodálkozott a választók hozzáállásán.

Most, ki tudja miért, a Fidesz nekiállt, hogy rendbe tegye az ellenzéket is. A régi évek óta elég rossz állapotban van, utcára csalogattak tehát egy újat. Hogy három, ilyen nagy fölénnyel megnyert választás után ilyen gyorsan több tízezres tüntetéseken követeljék a miniszterelnök és a kormány távozását, az ritka madár a politikában. A kormánypárti politikusok szocialista kötődéseket keresgélnek és találnak a demonstrációk hátterében, de ez mellékszál, leginkább csak arra jó, hogy olyasfajta szervezettség látszatát kössék az MSZP-hez, amilyennel az egyáltalán nem rendelkezik. Túl azon, hogy jelen vannak a régről ismert arcok, ez a tömeg mégis új, friss és erőt mutat. Erre volt jó az internetadó (van egy hosszabb neve is, nem fogjuk használni, mert megjegyezhetetlen és nem is fontos). Sokan, nagyon sokan hajlandók arra, hogy aktivizálódjanak miatta a közélet terein, akár most először, akár visszatérve, sokadszorra. Ennek a jelenségnek a hosszabb távú hatását nem lehet ma még felmérni, de azt a legóvatosabb megközelítéssel is megállapíthatjuk, hogy két ekkora tüntetés néhány napon belül, az igen erős kezdés.

Persze, egy kormánynak ezzel nem feltétlenül kell törődnie. Vannak ügyek, amelyeket adott esetben még sokkal nagyobb tiltakozással szemben is végig kell vinni. Ez viszont nem olyan. Az internetadó tekintetében ugyanis minden igaz, amit az ellenzők mondanak. És mindenki ellenzi is. A Fidesz éveken át gondosan kerülte, hogy össztársadalmi szinten is szimbólumértékűnek nevezhető témát adjon az ellenzék kezébe. Amiről az ellenzék eddig azt hitte, hogy szimbólumértékű téma, az nem volt az, és nem is vitték vele semmire. Most az ölükbe hullott. Az internetadó mindenkit érint, a múltba fordulás jelképe, kiszámíthatatlan károkat okoz, ráakaszkodik az emberek mindennapjaira, felfogható a demokrácia és a nyilvánosság korlátozásaként, és mivel a költségvetési bevétel nem számottevő, és nem is 2010-et írunk, nincs válság, a magyar gazdaság megfelelően teljesít, nos, mindezek alapján, mivel az internetadóval senki nem nyer, ellenben mindenki veszít vele, végső soron teljesen értelmetlen.

A politikában a legnagyobb erő néha ahhoz kell, hogy a rossz döntésekből ki tudjanak hátrálni a politikusok. Most ehhez minden adott. Az erő is és a rossz döntés is.