Erdély a Partiummal kék színű, a Székelyföld zöld sziget, Moldva, Havasalföld, Dobrudzsa, azaz a régi román királyság pedig vörösben pompázik. Nem először alakul így a politikai szimpátiák földrajzi megoszlása, a rendszerváltás utáni Romániában az erdélyiek rendre a jobboldalt, a déli és keleti országrészben élők kitartóan a baloldalt preferálják. Olykor Bukarest átlendül jobbra, s ez dönti el az aktuális megméretést.
Klaus Johannis vagy Victor Ponta? Nyugat és délkelet újabb összecsapása jön két hét múlva, a zászló jelenleg inkább vörös, de akár be is kékülhet, ha a zöldek (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség színe) nagyon úgy akarják. Nem csak a magyarokon múlik, hogy ki lesz Románia következő elnöke, de egy egységes, tömeges fellépés a magyar szavazók részéről döntő módon is befolyásolhatja a választást.
A vasárnapi első forduló országos szinten és az erdélyi magyarság körében egyaránt a papírformát hozta. Talán Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kissé magabiztosabban nyert, mint arra számítani lehetett, tízszázalékos előnye Nagyszeben polgármesterével s egyben a Keresztényliberális Szövetség jelöltjével szemben első ránézésre nehezen behozhatónak tűnik. A számítgatások máris elkezdődtek, kemény matematikai csaták dúlnak arról, hogy a kiesett tizenkét jelölt szavazói kit választanak a döntő menetben. Az utóbbi megméretések tapasztalatai azt jelzik, a voksolók nem követik vakon kedvenc politikusaik javaslatait. Ha van olyan párt, amely jól tudja ezt, akkor az a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Az erdélyi magyar szavazók többsége 2004-ben és 2009-ben is Traian Basescut támogatta az RMDSZ által figyelmükbe ajánlott baloldali jelölttel szemben. Kelemen Hunorék várhatóan most sem szabadulhatnak koalíciós kötelezettségüktől, s nyíltan vagy burkoltan, de Ponta mellé állnak. Az RMDSZ által sokszor bevetett „suttogó propaganda” már az első forduló előtt elindult Erdélyben.
A párt helyi vezetői, aktivistái igyekeztek „baráti” véleményként a lehető legszélesebb körben terjeszteni, hogy Johannis szászként románabb a románnál, esetleges győzelme a kisebbségi kérdés külföldi megjelenítését nehezítené, s Ponta jelenti a kisebbik rosszat. De erdélyi magyar legyen a talpán, aki a baloldali miniszterelnököt eddigi tevékenysége alapján – különös tekintettel a nyolcéves szünet után ismét kormányzati szintre emelt magyarellenes retorikára – megtiszteli szavazatával, miközben románok milliói voksolnak reménykedve a német nemzetiségű jobboldali elnökjelöltre.
Az RMDSZ felelőssége minden egyes döntésnél óriási. A magyarok egyre kevésbé mozgósíthatók, a parlamenti választások ötszázalékos bejutási küszöbének elérése választásról választásra nehezebb. Ezzel párhuzamosan az is bebizonyosodott, hogy jelenleg nincs életképes erdélyi magyar politikai alternatívája az RMDSZ-nek.
A „mérsékeltek” és a „radikálisok” kilencvenes évek legelejétől kezdődött harcában egy pillanatig sem volt kérdés, hogy előbbieké a több mint kétharmados támogatottság. Ez a mostani szavazáson – amelyen első alkalommal mérte össze erejét két magyar jelölt – sokadszorra derült ki. De rossz következtetést vonnak le Kelemen Hunorék, ha az igazi ellenfél hiányából az örökös sikerre asszociálnak. Érdemes meghallgatni a szavazásra még hajlandóságot érző erdélyiek véleményét. Most például a még versenyben maradt két jelöltről.
