Simon-csavar

Kilenc hónap kellett Simon Gábornak ahhoz, hogy kitaláljon egy olyan háttértörténetet, amelyet jó eséllyel a hatóságok is el tudnak fogadni.

Nos, a szellemi erőfeszítések – a kezdeti bátortalan próbálkozások után, miszerint a pénz nem az övé, ő csak egy vagyonkezelő – eredményre vezettek. Az MSZP volt elnökhelyettese arra jutott, a legjobb az lesz, ha lényegében bevallja, ez az ő tulajdona, amiben hibázott, az legfeljebb annyi, hogy nem teljesítette adófizetői kötelezettségét, aminek viszont most eleget kíván tenni, ezért be is fizetett 128 millió forintot. Azt, hogy az adó összege, valamint az adóalap miből keletkezett, nem tudni. Egyelőre annyival kell megelégednünk, hogy lett.

Évekkel ezelőtt zajlott egy eljárás egy bűnszervezet ellen, amelynek tagjai kapcsolatban álltak az MSZP-vel. A Zuschlag János és társai elleni vizsgálat során pedig szintén volt egy olyan pillanat, amikor az elsőrendű vádlott befizetett ötvenmillió forintot, hogy az általa okozott károkat mérsékelje. Ezt azonban a bíróság nem tudta enyhítő körülményként figyelembe venni, sőt, a pénz ismeretlen eredete miatt újabb vizsgálatok indultak a Simonhoz hasonlóan szintén az MSZP ifjúsági szervezetében szocializálódott Zuschlag ellen.

Az, hogy bizonyíthatóan súlyos tízmilliók áramoltak baloldali politikusokhoz beazonosíthatatlan forrásokból, a magyar hatóságokon kívül nem kell hogy érdekeljen más szervezetet vagy államot. De ha már az Egyesült Államok szoros figyelemmel kíséri a magyarországi korrupció helyzetét, és lép az abban szerinte érintettek ellen, felmerül a kérdés, vajon André Goodfriend, vagy valamelyik hivatalban lévő elődje miért nem fogalmazta meg legalább aggodalmait a szocialistákat érintő gyanús pénzmozgások miatt. Nem tették, viszont kifogásolták és nyomás alá helyezték azokat a hatóságokat, amelyek baloldali politikusok – Gyurcsány Ferenc vagy Szilvásy György – ellen folytattak vizsgálatot.

Az Egyesült Államok nagykövetségét korábban az sem mozdította ki távolságtartásából, hogy a szocialista kormányok idején a titkosszolgálat első embere felvette a kapcsolatot egy alvilági vezetővel, akivel arról beszéltek, hogy miképp lehetne az akkori ellenzéki politikusokat gyanúba keverni. Nem feltétlenül bizonyítékokkal alátámasztható vádakról beszéltek, hanem olyan „könnyen fogható” és a közvéleményt befolyásoló botrányokról, amelyeket aztán politikai lejáratókampányokban fel lehet használni.

Magyarországon demokrácia van. De mint minden rendszernek, ennek is vannak hibái. Mindig lesznek olyanok, akik nem tudnak ellenállni a hatalommal járó befolyás csábításainak. Az amerikai kormánynak – a magyar kormány politikai beállítottságától függetlenül – pedig kötelessége felhívni a figyelmet a rendellenességekre, amire ügyelni kell, mert demokrácia dolgában az amerikai államberendezkedés követendő példa.

Az azonban elfogadhatatlan, hogy politikai és gazdasági nézetkülönbségek miatt, a hazai ellenzék vádjait ismételgetve, de bizonyítékok nélkül megingassák a magyar jogállamiság alapjait. Ez, bár más szinten, de hasonlít ahhoz, amiben a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati vezetője mesterkedett, hogy „könnyen fogható” módon lejárató kampányt tudjanak indítani a Fidesz ellen.

Bizonyítékok nélkül nem lehet vádaskodni, mert ez is büntetőjogi kategória. Így Simont is megilleti az ártatlanság vélelme. Zuschlag Jánost viszont lehet idézni: „Azt, ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető”.