Most jött el az ideje?

A magyar gazdaság talpra állítása kínosan hosszú ideje tart már, és el is fog tartani még egy darabig. Most lehetünk nagyjából fél térden.

Világos, hogy nemzetközi politikai szempontból nem a legjobb az időpont a döntéshez, de akkor kell döntenünk, amikor eljön az ideje – ezekkel a szavakkal vezette fel a parlamenti szavazás előtt Jan Vapaavuori finn gazdasági miniszter a Roszatommal kötött megállapodást. A finnek, akárcsak mi, új atomerőmű építésére vállalkoztak az orosz társasággal. Az északi ország parlamentje a múlt héten bólintott rá a beruházásra, Magyarország pedig tegnap írt alá három fontos szerződést a Roszatommal az építkezés kapcsán. Az egyik az erőmű tervezésének részleteit tisztázza, a második az üzemeltetési-karbantartási feltételeket, a harmadik az üzemanyag-szállításokat szabályozza.

A magyar gazdaság talpra állítása kínosan hosszú ideje tart már, és el is fog tartani még egy darabig. Most lehetünk nagyjából fél térden. Változatos természetű versenyhátrányaink miatt a felkászálódás olcsó energia nélkül nem lehetséges. A zöldszervezetek és -pártok azt mondják, az atomerőművi kapacitások hosszú távú szinten tartása helyett a megújulóenergia-termelés felfuttatását kellene előtérbe helyezni. Igen ám, csakhogy vízi energiában adottságaink miatt nem gondolkodhatunk, a nap- vagy a szélenergia ipari méretű kiaknázása pedig jelenleg rendkívül drága. Célzott állami támogatások és kötelező átvétel nélkül ma még nem élne meg egyetlen ilyen vállalkozás sem a piacon Európában. A közkeletű várakozások szerint ugyanakkor a gyártási és telepítési technológia fejlődésével, illetve az új rendszerek minél szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan a zöldenergia ára is csökkenni fog. Lehet, hogy így van, de kérdés, hogy mikor és milyen mértékben. Egyelőre inkább fordított trend látszik kirajzolódni. Az energiahivatal statisztikája szerint a nap- és szélerőművekben termelt áram hazai kötelező átvételi ára 2008-ban 26 forint 46 fillér volt kilowattóránként. Az idei esztendőre ez az összeg 34 forint 42 fillérre emelkedett. Pakson most körülbelül 12 forintért termelik az áramot, és az ár az új blokkokban még a zöldszervezetek számításai szerint sem emelkedik harminc forint fölé. Más számítások szerint a jelenleg ismert műszaki paraméterek (2400 megawatt teljesítmény, 92 százalékos kihasználtság és 60 éves üzemidő) és finanszírozási feltételek (10 milliárd euró 21 év törlesztése a termelés beindulása nyomán) szerint Paks II. nagyjából 17 forintos áron termelhet majd kilowattóránként a teljes életciklusra vetítve.

Vannak országok, például Svájc, Németország és Olaszország, amelyek a fukusimai erőmű balesete után teljesen elfordultak a nukleáris energiatermelés fenntartásától, mások ugyanakkor a magyar kormányhoz hasonlóan ebben látják a versenyképességük zálogát. Jelenleg mintegy hetven építés alatt álló blokkot tart számon a Nukleáris Világszövetség, és a következő évtizedekben további mintegy 300 építését, illetve tervezését kezdhetik meg. Atomerőművet építeni tehát trendszerű, ám ez nem jelenti azt, hogy magától értetődő. Nem is lehet az, amíg a közvélemény joggal kevesli az információt, a kormány pedig a transzparencia megteremtése helyett titkosít.

Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos rendkívüli jelentőségűnek nevezte az aláírt szerződéseket. Azt is elmondta ugyanakkor, hogy mint minden hasonló méretű beruházást, a paksi bővítést is be kellett jelenteni az Európai Bizottságnak. Ez meg is történt, hivatalos reagálást ugyanakkor még nem kaptunk. A Déli Áramlattal történtek árnyékában így csak remélni tudjuk, hogy számunkra is valóban most jött el az ideje egy ilyen horderejű döntés meghozatalának.