Épp ezért a Buda-Cash- és a Quaestor-ügyben kimondott minden egyes szónak különös jelentősége van. Két hét leforgása alatt nem lehet több, egymásnak homlokegyenest ellentmondó magyarázattal előállni a minisztériumok, egyes politikusok és a brókerház közötti kapcsolatról. A mai napig nem tudjuk pontosan, mikor és milyen indokkal adott utasítást a kormányfő az állami befektetések kivételére. Mi szükség volt a miniszterelnök és a Quaestor-vezér levelezésének átmeneti titokban tartására? Hogyan lehetséges hosszú évekig könyvelést hamisítani és fiktív kötvényeket kibocsátani a pénzügyi felügyelet orra előtt?
Miért nincsenek bilincsben a hamis elszámolásokat hitelesítő auditorok? A rendőrségnek vagy az ügyészségnek miért nem tűnt fel azonnal, hogy egy hat elemit végzett, börtönviselt személyre bízta állítólagos több százmilliárdos vagyonát a Quaestor vezetősége?
Ennyire együgyűnek nézik a keményen dolgozó kisembereket?
Sajnos, úgy tűnik, hogy igen.
