Segédhad a pajzs szerepében

„Joggal lehetünk kíváncsiak: vajon ha ne adj isten baj történik, és felelősöket keresnek, hány kar lendül lelkesen a magasba a tegnapi szavazáshoz hasonlóan?”

Hogy a magyar misszió elér-e valamit, lesz-e haszna, arról alighanem éppúgy fölösleges vitázni, mint más esetekben, például Afganisztánban vagy Koszovóban, ahonnan tizenöt évvel jótékony beavatkozásunk után megkaptuk a magunk rekord menekültadagját a biztonságpolitikai előrelátás tanulságos példájaként. A kérdés sokkal inkább az, hogy a fokozott iraki kockázatvállalás miként sül el. Egy biztos: a légitámadásokon kívül részt vevő koalíciós szárazföldi erők egyik legveszélyeztetettebbje lesz a magyar: míg mások kiképeznek és háttértámogatást nyújtanak, a honvédek lesznek az a pajzs, amely a rájuk mért esetleges csapásokat hivatott elhárítani. Hazánk fokozott láthatósága pedig arra sarkallhatja az iszlamista ellenséget, hogy stratégiai szinten, a hátországban mérjen ellencsapást. Joggal lehetünk kíváncsiak: vajon ha ne adj isten baj történik, és felelősöket keresnek, hány kar lendül lelkesen a magasba a tegnapi szavazáshoz hasonlóan?