Az erőpolitika vége?

A jobboldal harmadik versenyelőnye mára elveszni látszik: a hitelesség. És nem az ellenfelei érték utol, önmagát verte meg.

Szerető Szabolcs
2015. 05. 29. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgy látom, az utóbbi 15-20 évben két versenyelőnyt tudott kivívni és meg is őrizni a polgári, jobboldali közösség ellenfeleivel, különösen az összezuhant baloldali, balliberális táborral szemben. Az egyik, hogy kérdései érdemi problémákra irányulnak, amelyek érintkeznek a valós élettel, míg a másik oldal nemhogy a megfelelő válaszokkal, a jó kérdésekkel is adós marad. Hívhatjuk ezt okoskodva tematizációs képességnek is. Ezért bármit is gondolunk a konzultációs kérdőívről vagy a miniszterelnök tegnapi beszédében a menekültek/bevándorlók témájában előadott gondolatokról, meg kell állapítanunk, hogy egy olyan veszélyre irányította rá Orbán Viktor a közfigyelmet, amelynek elhárítása az Európai Unió előtt álló legaktuálisabb, egyben legnehezebb feladat. A másik versenyelőny az alkotás képessége, az eredményesség. Lehet bírálni például a polgári kormányok idején megvalósult kulturális beruházásokat – a Nemzeti Színházat, a Várkert bazárt –, lehet arról értekezni, hogy milyen áron sikerült csökkenteni a költségvetési hiányt vagy megfékezni az államadósság meredek emelkedését, de most legalább – ellentétben a baloldal jellemzően kudarcos országlásával – vannak kézzelfogható létesítmények, a kormányzás eredményességét igazoló mutatók.

A konferencia előadói nem ok nélkül szóltak tehát öt év sikereiről. A kirakat szépen csillog. A miniszterelnök emberközeli politizálásról beszélt, ami arra utalhat, hogy maga sem elégedett a makroadatok mögött mocorgó valósággal. Nem csoda, hiszen a rendszerváltozás negyedszázados nagy ígérete megvalósításához, a fejlett Nyugathoz való felzárkózáshoz az elmúlt öt évben sem kerültünk sokkal közelebb. Még akkor sem, ha a friss növekedési adatokat tekintve az uniós élmezőnyben szárnyalunk, s a 2010-ben megörökölt válság trükkös csapdájából kiszabadult az ország. A kivándorlás, az egészségügy kritikus állapota – amelyen a jövő évi költségvetés korán benyújtott tervezete sem ígér radikális javulást –, a továbbra is aggasztó mértékű regionális különbségek, a kormánypártokat körülfonó korrupciós vádak hatásos kezeléséről nem hallottunk eleget. A vagyonszerzéseket, az urizálást övező rossz érzés például nem irigység, kommunista örökség; az önmaga erejéből előrejutó, értéket létrehozó polgárt megbecsüli, a hatalom csúcsain meghirdetett elitcsere ügyesen forgolódó haszonélvezőjét megveti a magyar nép.

A jobboldal harmadik versenyelőnye mára elveszni látszik: a hitelesség. És nem az ellenfelei érték utol, önmagát verte meg ebben a küzdelemben a kormányerő. Ahol erős parlamenti ellenzék híján kiesik a leghatásosabb ellensúly, ott kulcsfontosságúvá válik az önmérsékletre, az önkorlátozásra való hajlam, a korrekciós képesség, amire a kormányfő is utalt. Orbán Viktor februári évértékelő beszédében több egyeztetést, most az erőpolitika helyett nagyobb odafigyelést ígért, és a bizalom megtartásáról beszélt. Ne ítéljünk elhamarkodottan: sajtóorgánumok cinikus indoklással való kitiltása talán a dölyfös, hatalmi arroganciát jelentő erőpolitika utolsó rúgkapálása volt. A kormányzás új szakaszát meghirdető miniszterelnök beszédében képviselt értékrend – nyugati elkötelezettség – a miénk is, a megfogalmazott cél – polgári berendezkedés – támogatásra méltó. A hitelesség a szavak és a tettek egységén múlik. Odafigyelünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.