Laptársunk szerint a nyomozóknak nem sikerült kideríteniük, honnan vannak Simon Gábor eltitkolt százmilliói, és mivel az eljárás során visszafizetett 128 millió forint adóhátralékot, így elképzelhető, hogy a bécsi bankszámlán talált százmillió forintot megtarthatja!
A másik bicskanyitogató eseményben egy fideszes politikus is érintett, de nem tartja magát bűnösnek. Deutsch Tamás az ATV Híradójának azt mondta, „nem érzi magát illetékesnek” a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) ügyeiben, vagyis többek között abban, hogy az elnök hárommillió forintot kapott a fogyatékos sportolókat tömörítő szervezettől a saját végtörlesztésére (ezt az összeget egyébként a kirobbant botrány után visszafizette). Deutsch illetéktelensége azért is elgondolkodtató, mert ő a bizottság alelnöke, ráadásul az ő javaslatára adtak az elnöknek és néhány más munkatársnak rendkívüli anyagi támogatást. Az ügy azért is különösen kényelmetlen, mert a fogyatékos sportolók – a vezető nem is olyan régi panasza szerint – rendkívül kevés támogatást kapnak, így nem tudnak rendesen étkezni, a támogatásból naponta csak egy párizsis zsömlére vagy pár virslire futja. Gömöri Zsoltnak valószínűleg nincsenek ilyen jellegű problémái, mert tavaly kapott egy közel tízmillió forintba kerülő autót, és összesen 12,6 milliónyi fizetést is. A korábbi elnökök egyébként társadalmi munkában, vagyis ingyen dolgoztak az MPB-nél, így Gömöri az első, akinek fizetnek, a fentiek szerint nem is keveset. A botránynak nem örül a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sem; Gémesi György elnökségi tag szerint rájuk is árnyék vetül az MPB kétes ügyei miatt, ezért ő az irányítótestület lemondásában látja a megoldást. Az elnököt azóta több ellenzéki párt és tucatnyi paralimpikon is felszólította a távozásra, de ő kivár – várja a felügyelőbizottság jelentését a köztestület gazdálkodását érintő ügyletekről.
Érdekes országban élünk. Miközben emberéleteket megmentő mentősofőrök vagy ápolók keresnek havi százezer forint körüli összeget, vagy a jövő generációk felnevelésében nélkülözhetetlen pedagógusok nyomorognak alig nagyobb havi fixből, a súlyos milliókkal zsonglőröző politikusok megússzák a felelősségre vonást. Egyszerűen nem értem, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő pénzügyi szigorítások után hogyan fordulhat elő, hogy egy állami nyomozóiroda nem tudja kideríteni, honnan van százmillió forint? Ha én küldök valakinek tízezer forintot banki átutalással, elkérik tőlem a személyimet – ha valaki ennek tízezerszeresével érkezik meg egy bankfiókba, nem járnak utána, honnan szerezte? És ha nem tudja megmondani, honnan van, nem vehetik el tőle? Ezzel az erővel nyugodtan alhatnak a rablók, a kábítószerdílerek, a stricik és a fegyverkereskedők is – ha lebuknak a pénzzel, legföljebb befizetik az adókülönbözetet, s mehetnek Isten hírével? És persze jogosak az erkölcsi kérdések: mennyit árt a fogyatékos sportolók ügyének a milliókat kereső, az állásához körömszakadtáig ragaszkodó vezető?
Magyarország nem lehet a jövőben olyan következmények nélküli ország, mint az elmúlt nyolc évben volt – mondta 2011-ben a miniszterelnök. Úgy látszik, tévedett.
