Egymillió giliszta hektáronként: egy jól működő biogazdaságban ennyi gyűrűzött, hengeres testű kis állat igyekszik azon, hogy – amint az Frühwald Ferenc Gilisztatenyésztés a biokertben című, remek szakmunkájából kiderül – akár 15-20 tonna földet is megmozgasson a maga és a föld gazdája örömére. Ahol sok a giliszta, ott jól levegőzik és könnyebben veszi fel a csapadékot a talaj, az állat ürüléke pedig olyan „szerves kötésű humuszmorzsát” képez, amely a legtökéletesebb talajképző. A giliszta végtelenül boldog életet él vegyszermentes talajban, a növényvédő szerek ellenben ősellenségei. Ha valahonnan elmenekül, nehezen tér vissza. A korábbinál nagyságrenddel kevesebb végez talajmunkát azon a Fejér megyei négyszázötvenkét hektáron is, amelyet egykor a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ művelt. A mintagazdaság akkor lehetetlenült el, amikor az alapítása, 1991 óta általa bérelt, a rendkívül szigorú Bio Suisse minősítő rendszer szerint is kiválónak elismert földterületeket 2013-ban újrahirdették, s azokból a kishantosiak egyetlen négyzetmétert sem kaptak, helyettük tíz másik pályázó – köztük például egy salgótarjáni bejegyzésű építőipari cég – lehetett boldog az eredményhirdetés után.
Hiába alakult ki hatalmas tiltakozás, a Nemzeti Földalapkezelő és a Vidékfejlesztési Minisztérium végigvitte a földek újraosztását, szétrombolva ezzel a mintagazdaságot. Az üggyel kapcsolatban makacsul tartotta magát – ám természetéből adódóan bizonyíthatatlan volt – a feltételezés, amely szerint Kishantos ellehetetlenítése nem föld-, sokkal inkább pártpolitikai ügy: Ángyán József, aki korábban épp a kormány földdel kapcsolatos intézkedései miatt került szembe a Fidesszel és a miniszterelnökkel, ezer szállal kötődött a gazdasághoz, annak vezetője, Ács Sándorné régi bizalmasa volt. Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium akkori – és az utódtárca, a földművelésügyi jelenlegi – államtitkára azonban rendre arra hivatkozott, hogy a biogazdaság bérletidíj-elmaradásban van, megkárosította az államot, és nem teljesített vállalt fejlesztéseket.
Szavaiban sokan kételkedtek, ám tegnap óta már papírja is van róla: nem mondott igazat.
A Fővárosi Ítélőtábla másodfokon, jogerősen kimondta, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium megsértette a Kishantosi Nonprofit Kft. jó hírnévhez fűződő jogát, dr. Bitay Márton Örs állami földekért felelős államtitkár pedig félrevezette a magyar közvéleményt Kishantos ügyében, mert Kishantosnak soha nem volt bérletidíj-elmaradása, nem igaz, hogy megkárosította az államot, és nem igaz, hogy olyan fejlesztéseket vállalt, amelyeket nem teljesített. A bíróság a minisztériumot a további jogsértéstől eltiltotta, és elégtétel adására kötelezte.
„Így kell ezt, menj, menj innen el, szégyelld magad, így van!” – szólt Bitay Márton után elődje, Ángyán József 2013 decemberében, az Országgyűlés mezőgazdasági ellenőrző albizottságának ülésén, amelyet többek közt a vitatott földbérleti pályázatok, így a kishantosi biogazdaság ügyében hívtak össze, s amelyről az államtitkár anélkül távozott, hogy végighallgatta volna az általa korábban többször és módszeresen jogsértéssel, csalással vádolt biogazdálkodók beszámolóját.
Bitaynak legalább most illene megfogadnia Ángyán akkori tanácsát. Ám esetleges lemondása – amelyre azért nem kötnénk fogadást – aligha vigasztalná a kishantosiakat. A mérgek nehezen szívódnak fel.
