Ma minden görög állampolgárra 8,5 millió forintnak (!) megfelelő államadósság jut, és a megszorítások miatt ismét recesszióba került ország csak 25 százalékos (!) kamat mellett tud kétéves államkötvényt kibocsátani. Egyetlen épeszű embert nem találnánk, aki azt mondaná, van kiút ebből a zsákutcából. A helyzetet Janisz Varufakisz pénzügyminiszter így jellemezte: „Az elmúlt öt évben a következő hitelrészletre várva éltünk. Olyanok voltunk, mint a kábítószerfüggők, akik sóvárognak a következő adag után. E kormány lényege ennek a beteges függőségnek a megszüntetése.”
A januárban megválasztott görög kabinet az IMF, az Európai Bizottság (EB) és az Európai Központi Bank (EKB) – a trojka – gazdaságpolitikai programjának kudarca után letett az asztalra egy átfogó reformtervet. A nyugdíj-, társadalombiztosítási és adórendszer átalakítását, amelyet ésszerű privatizációval egészítettek ki, és az uzsorakamatokat kerülendő egy kötvénycserét kértek az EKB-tól (nem kaptak). A hónapok óta tartó meddő tárgyalások során elsikkadt, hogy 2013-ban már az IMF is elismerte: rossz receptet adtak a görögöknek, alábecsülték a megszorítások gazdaságra gyakorolt negatív hatását, előrejelzéseik közül egyik sem közelített a valósághoz.
Az EB az uniós adófizetők pénzéből úgy adott kölcsönt a görögöknek, hogy mellérendelt egy olyan programot, ami az adóst fizetésképtelen helyzetbe hozta. A mentőövek a kockázatos, de magas hozamú görög államkötvényeken ülő külföldi bankokat kisegítették ugyan, de a kiadáscsökkentés ellenére Athén adóssága kezelhetetlen szintre emelkedett. Brüsszel szégyene, hogy öt év alatt nem sikerült megoldást találni az euróövezet éves GDP-jének kevesebb mint három százalékát kitevő államadósság rendezésére.
A trojkának tudnia kellene, hogy a görögök szinte állandósult csődközeli helyzete sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint az újabb megszorításoktól remélt haszon. A bizonytalanság nyomán gyengül az euró, és ismét kiújulhat az eurózóna perifériáján lévő országokra átterjedő „fertőzés” veszélye. Geopolitikai szempontból nézve a tét még nagyobb: a konfliktusokkal amúgy is terhelt balkáni helyzetet kiszámíthatatlan irányba vihetné a görög rendszer megingása, miközben Európa déli államainak az első vonalból kell megküzdeniük az észak-afrikai és közel-keleti menekültáradattal.
A görögök kilátástalan helyzetéért megoszlik a felelősség. A válság előtti két évtizedben felváltva kormányzó Új Demokrácia Pártot és a Pánhellén Szocialista Mozgalmat a közpénzek hanyag kezeléséért, az ország eladósításáért és a makrogazdasági adatok kozmetikázásáért már rég felelősségre kellett volna vonni. Az Európai Bizottság ott hibázott, amikor a feltételek teljesítése nélkül beengedte a görögöket az euróövezetbe. A trojka bűne pedig a helytelen gazdaságpolitika erőltetése. A közös felelősség közös megoldást igényel, és ehhez nem csak az egyik féltől kellene engedményt várni; a görögöknek már nincs hová hátrálniuk.
Két évvel ezelőtt a magyar kormány bezáratta a valutaalap budapesti képviseletét, mert az idő előtti végtörlesztést választotta. A görög példán láthatjuk, mitől szabadultunk meg.
