Még egy év?

A kiszivárgott hírek szerint Orbán Viktor nem fukarkodott a bírálatokkal.

Nem éppen harmonikus körülmények között, a hazánkat sújtó menekültkrízis árnyékában rendezték meg kedden zárt ajtók mögött azt a konferenciát, ahol Orbán Viktor értékelte az általa irányított kormányzás öt évét, illetve meghatározta a 2018-ig elvégzendő feladatokat. Pontosabban: ahogy Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter elárulta, a kormányfő szerint a következő egy évben kell megtenniük a minisztereknek és államtitkároknak a szükséges lépéseket a polgári berendezkedés megerősítése érdekében. Vagyis a kormány 2017 elejétől számítja a választási kampányt. Ha így gondolkodnak, valóban sürget az idő, indokolt nagyobb tempót diktálni a kormány tagjainak és a közigazgatásnak.

A kiszivárgott hírek szerint Orbán Viktor nem fukarkodott a bírálatokkal, ennek élét azonban tompítja, hogy a mostani tudásunk alapján szeptember közepén nem lesz minisztercsere. A felduzzasztott államtitkári karban azonban alighanem sokan okkal aggódva várják a kormányfő bejelentéseit. De politikai tétje csak Lázár János és Rogán Antal leginkább színfalak mögött zajló hatalmi küzdelme újabb fejezetének van. Megnyugtató, hogy ezúttal kormánytól független szervezetek (lásd: OECD), nem pedig a kabinet lépéseinek helyességét mindig igazolni próbáló, azokhoz ideológiát gyártó, közpénzfaló agytröszt adatai, elemzései szolgáltattak muníciót az értékeléshez. Jó tudni, hogy a nyilvánosságtól elzárva a kormány hajlandó a kampányok festette – A reformok működnek – rózsaszín kép mögé nézni. A Népszabadság szerint például Orbán Viktor neveket követelt az Állami Számvevőszék elnökétől, amikor utóbbi az államapparátus pazarlása kapcsán a minisztériumok háttérintézményeiről beszélt. Domokos László nemrég a Magyar Nemzetnek (Gőzerővel a korrupció ellen – július 25.) fejtette ki gondolatait a közszféra gazdálkodásának rendszerszintű problémáiról, a megoldási javaslatokról. Nagy kérdés, hogy egy év alatt rendet lehet-e vágni ebben a dzsungelben.

Egybehangzó értesülések szerint Orbán Viktor a közigazgatás átalakításának lassúsága miatt kemény bírálatot fogalmazott meg, amit a bürokrácia ellen keresztes hadjáratot folytató Lázár János feltehetőleg nem bírálatként, hanem biztatásként könyvelt el. A harmadik Orbán-kormány nem titkoltan az úgynevezett politikai kormányzást igyekszik tökélyre fejleszteni. E máshol is létező modell lényege, hogy a kormánytagok, az apparátus vezetői nem az adott terület érdekeit képviselő szakértők, hanem a fölső politikai akarat közvetítői. Ha valamiért az akaratátvitel akadozik, vagy egyszerűen kudarchoz vezet, adja magát a könyökvédős hivatalnoksereg pellengérre állítása. Ráadásul nálunk a bürokrácia hagyományosan nehézkes, minden erőfeszítés ellenére nem köszöntött még be a polgárbarát, szolgáltató közigazgatás korszaka. Csakhogy olykor az átgondolatlan, ám annál erőszakosabban keresztülvinni igyekezett központi szándék okoz zavart, az apparátus ide-oda rángatása ritkán vezet jóra.

Túl a menekültválság elhárításán a polgári berendezkedés vágyott megerősítéséhez, az ország stabil jövőjének megalapozásához számos területen kellene előrelépni a demográfiai folyamatok megfordításától a nyugdíjbomba hatástalanításán, a kivándorlási hullám megfékezésén, az oktatás és az egészségügy átalakításán át a hazai vállalkozások megerősítéséig. Ám egyetlen év ennyi fronton legfeljebb látszatmegoldásokhoz lehet elég, máshoz elvétve. Fideszes vezetők is elismerték, hogy a tavaly tavaszi győzelmük után hónapokig nem folyt valódi kormányzás. Nagy kár, hogy erre ebben a ciklusban ilyen szűken mérték az időt.