Romániában szinte naponta visznek el bilincsben volt kormánytagokat, aktív politikusokat korrupciós ügyeik miatt. Victor Ponta miniszterelnök ellen bűnvádi eljárás zajlik. Lengyelországban Slawomir Nowak közlekedési, építésügyi és tengerészeti miniszter korrupciós vádak miatt mondott le, az elhíresült lehallgatási botránynak szintén voltak személyi következményei. Szlovákiában távozott posztjáról Pavol Paska házelnök, miután nevét összefüggésbe hozták egy törvénytelen beszerzési üggyel, amely miatt az egészségügyi tárca vezetőjének is mennie kellett. Hosszan sorolhatnánk azokat a korrupciós ügyeket térségünkben, amelyeknek politikai vagy jogi következményei voltak. Egyetlen ország van e tájon, ahol a kormányzat s annak gazdasági holdudvara patyolattiszta. Magyarországon még véletlenül sem akadt a hatalom köréből senki az igazságszolgáltatás hálójába. A magyar közéletet csak futólag figyelők közül sem gondolhatja senki komolyan, hogy a korrupció hiányával magyarázható a bűnüldöző szervek passzivitása.
Colleen Bell mostanra berendezkedett amerikai nagykövetként tartott kioktatást a korrupció elleni harc hiánya miatt a Corvinus egyetemen a napokban. (Korábban az Amerikai Kereskedelmi Kamara konferenciáján is megtette ugyanezt.) Megszokni lehet ugyan, elfogadni viszont nem Washington „baráti” intéseit. Amerikai szemmel érthető a nagykövet érdekvédő tevékenysége egy oroszokkal kokettáló szövetséges országban, de mi maradunk régi beidegződésünknél, magyarként jogos felháborodással szemléljük a beszólásokat, hiszen az egyetlen szövetségesi szerződésben sincs rögzítve, hogy a nagyobb és erősebb testvérnek kötelessége tanítgatni, alkalomadtán lenézően korholni a kis öcsikét. Különösen zavaró, hogy Gyurcsány Ferenc szép emlékű regnálása idején mély csend honolt a Szabadság téri külképviselet háza táján a balliberális hatalomhoz kötődő demokráciaellenes és korrupciós ügyek felgöngyölítésének elmaradásakor.
De a sértettségen túl az alapkérdés mégis az, miért ad az Orbán-kormány okot egy amerikai nagykövetnek arra, hogy időről időre felemlegesse a hatalom körüli korrupció eltussolását? A magát diplomatává finanszírozó producer megjegyzésein túllépve, nem lenne-e végre itt az ideje a korrupciós ügyek feltárásának? Ha csak annyit mondunk, hogy trafik, föld és kaszinó, ugye mindenki érti, miről beszélünk? A fideszes törzsszavazóktól kezdve a konzervatívként jobb híján a kormánypártot támogatókon át egészen a politikai kiábrándultakig, illetve a harcos ellenzékiekig kevesen vannak, akik baráti politizálgatások közben ne konstatálnák a nyilvánvaló mutyizás rendszerszintű létezését.
Ezeket a majd mindenkit irritáló ügyeket nem lehet a végtelenségig szőnyeg alá söpörni a menekültkérdéssel vagy csupán a gonosz Washington ármánykodásának szajkózásával. S ha már Amerikánál tartunk, mennyire meggyőző és következetes érvelés az, amikor Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának fideszes alelnöke azt mondja: ha a kormány offshore-mentesítené a közigazgatást, akkor rengeteg külföldi érdeket sértene, s az amerikai cégek nagy részét kizárná a hazai állami megbízásokból?
Lehet, Colleen Bell akaratlanul is a kormányt segíti korholásaival, hiszen könnyű mostantól amerikai kottából játszónak nevezni azt, aki korrupciót kiált, de előbb vagy utóbb a bírálatok gőgös lesajnálása visszaüt. A minapi lengyel választás eredménye erről is szólt.
