Néhány napja derült ki, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megszüntette az Ökotárs Alapítvány és az általa támogatott tizenhét szervezet ellen folyó nyomozást a Norvég Civil Támogatási Alappal kapcsolatban. Természetesen minden érintett azonnal a saját szája íze szerint értelmezte a hírt. A civil szervezetek szerint bebizonyosodott, hogy az Ökotárs és a támogatott szervezetek betartották a jogszabályokat. A feljelentések sorát tevő Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) ellenben panasszal élt a nyomozást megszüntető határozat ellen.
Látszólag két teljesen ellentétes vélemény áll itt egymással szemben, de a valóság talán sokkal egyszerűbb. A Kehi annak idején többek között azért jelentette fel a Norvég Alap által támogatott szervezeteket, mivel szerintük azok a meghatározott céltól eltérően használták fel a pénzeket. Erre a gyakorlatban olyan példákat találtak az ellenőrzések során, mint néhány doboz cigaretta vagy pár üveg sör. Jogi értelemben nyilvánvaló volt a kezdetektől, hogy bukásra van ítélve a dolog – ezért most bizonyos szempontból érthető a civilek diadalittas hangneme. Ugyanakkor erkölcsi értelemben a lopás akkor is lopás, ha más pénzét filléres dolgokra költjük. Ebből a szempontból nem lehetnek büszkék magukra a civil szervezetek
Annál inkább elégedettek lehetnek a történet politikai szálával. Nem véletlenül lett ugyanis a kormányzati kommunikáció – Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és az azóta miniszterhelyettesi rangra emelt Csepreghy Nándor – első számú célpontja a gondosan kiszemelt civilek elleni küzdelem. Addigra Brüsszel ellen már megvívtuk a magunk szabadságharcát, a Fideszt éppen belső viták feszítették szét, ugyanakkor még nagyon messze voltunk egy olyan népszerűség-növelő „politikai terméktől”, mint a modern kori népvándorlás. Ebbe a légüres térbe érkezett a civilek elleni harc ötlete a Habony-művektől.
Néhány „bakit” leszámítva (például amikor több tucat készenléti rendőrt küldtek házkutatásra a néhány nőt foglalkoztató szervezetekhez) kormányzati szemszögből sokáig jól is ment minden. Feljelentések sora született, Lázár és Csepreghy brillírozott, és Norvégiát is olyan szinten lejátszottuk a pályáról a diplomáciában, hogy azt a teljesítményt a közelgő Eb-selejtezőn is elfogadnánk. Aztán a Magyar Nemzet megírta, hogy a Fővárosi Főügyészség törvényességi ellenőrzése (ez a büntetőeljárástól független vizsgálat) az érintettek többségénél nem állapított meg jogszabályellenes működést. Kormányközeli forrásaink szerint lett is nagy ribillió és kapkodás a Miniszterelnökségen és a Kehiben.
Néhány hónapja e hasábokon már emlékeztettük Lázár Jánost arra a tavalyi ígéretére, amely így szólt: „amennyiben a vizsgálatok tisztázzák a külföldi forrásokat osztó szervezeteket, akkor kénytelenek leszünk bocsánatot kérni”. Akkor még „csak” az ügyészség tisztázta a civil szervezeteket, most már a rendőrség is. Kettőből kettő. Vártam, hogy megszólal Lázár úriember énje, de csalódnom kellett. A Miniszterelnökség vezetője a bocsánatkérés helyett csak annyit mondott: meggyőződésévé vált, hogy az Ökotárs Alapítvány törvénytelenül végzi a munkáját. A hibáink beismerésére és a bocsánatkérésre való képesség hiánya egyrészt problémákat jelez, másrészt eszembe juttat egy Orbán Viktor által népszerűvé tett dakota közmondást is: „Ha döglött lovon ülsz, szállj le róla!”
