Különös év volt a 2006-os esztendő, nemigen lesz még egy hasonló: a Fidesz egyszerre elvesztette és meg is nyerte a választásokat. Nem, nem az őszi önkormányzati voksolásra gondolok, hanem a 2006-os, s a 2010-es országgyűlési választásokra. Előbbit elvesztette, utóbbit pedig előre megnyerte a Fidesz, köszönhetően Gyurcsány Ferenc fölháborító őszödi beszédének, és nyomában az ’56-os forradalom vakbuzgó megtorlását idéző ötvenedik évforduló demoralizáló eseményeinek. Jobban járt volna a baloldal, ha akkor Gyurcsány Ferenc kormányával együtt lemond, de úgy látszik, a hatalom bársonyszékei enyvezve vannak, onnan fölállni nehéz. Gyurcsány miniszterelnökre éveken át úgy tekintett egy ország, mint a randalírozás miatt kocsmából kirúgott vendégre, aki visszamászott a lichthófablakon. Ezerszer elképzeltük, hogy egyszer majd megtörténik a felelősségre vonás, és a békésen emlékezőket rendőrökkel, gumilövedékekkel szétzavaró hatalom árnyékká változik a demokrácia és igazságosság napsütésében.
Azt azért ne felejtsük el, hogy a második Orbán-kormány bizottságot állított fel a 2006-os jogsértések vizsgálatára, és a 2011-ben elfogadott törvény alapján semmisnek nyilvánította a 2006. őszi tömegoszlatás áldozatait érintő, futószalagon, pusztán rendőri tanúvallomások alapján gyártott ítéleteket. Ám ez az éremnek csak az egyik oldala. A másik a felelősségre vonás lett volna.
Tegnap arról értesülhettünk, hogy röviden szólva a felelősök megint megúszták. Arra kilenc nap se kellett, hogy az igazság kiderüljön, de ahhoz, hogy igazság tétessék, kilenc év sem volt elegendő. Első fokon, nem jogerősen Gergényi Pétert, az akkori budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát, Mittó Gábor negyedrendű vádlottat, a tévészékház helyszínparancsnokát mindössze megrovásban részesítette a Fővárosi Törvényszék, tizenkét további rendőrtiszt, köztük Bene László akkori országos főkapitány ellen megszüntették az eljárást.
Nagyon rossz az üzenete ennek az ítéletnek. Nem csak azért, mert a Fidesz választási ígéreteiben az elsők közt szerepelt a 2006-os rendőri atrocitások megbüntetése. 2007. október 23-án Orbán Viktor még pártelnökként kijelentette: „Az elkövetők, a verőlegények közvetlen parancsnokai, a rendőri vezetés, az őket biztató politikusok máig azt hiszik, elkerülhetik a felelősségre vonást, de tévednek.” Ez az ígéret három évvel később benne volt a voksunkban. 2010-ben Kövér László azt mondta: „Megkerülhetetlen feladat elszámoltatni azokat, akik a 2006. október 23-ai brutális rendőrattak felelősei.” Gyurcsány a háttérben nevetett, és 2013-ban, a zajló per idején azt mondta: „Minden bizonnyal lehettek, voltak itt tévedések és hibák, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem bűnösök azok, akik ma a bíróság előtt állnak.”
Ki hitte volna, hogy a nagy cinikusnak lesz igaza?
És ki mer odamenni bárkihez azok közül, akiket fejre célzott gumilövedékkel megvakítottak, s merészelné az arcába mondani: uram, ön ugyan elvesztette a szeme világát, de ez csak tévedés volt?
A vasprefektust megrótták. Ezt ő ki fogja bírni. A megvádolt rendőrtiszteket sem terheli eszerint olyan nagy felelősség. Az áldozatok ítéletei semmisek, a bűnösök tévedtek vagy hibáztak, minden mehet tovább. Kilenc év eltelt, nem kell mindenre emlékezni. Tudták ezt a kihallgatott rendőrök is, akik nem akadályozták meg a vétlen járókelők bántalmazását: fatális módon szinte semmire sem tudtak visszaemlékezni. Akinek meg jó a memóriája, és emlékszik tényekre, sebesültekre, megfélemlített fiatalokra és holmi választási szlogenekre, az magára vessen.
S vajon ennek az ítéletnek a fölháborításhozadékával 2018-ban ki fog választást nyerni?
