Fura fintora a sorsnak, hogy azokban a napokban, amikor a keresztény világban a halottainkra emlékeztünk, emlékezünk, több, nagyon sok áldozattal járó tragédia rázta meg a világot. Kezdődött Bukarestben, ahol megtörtént az, ami a jelek szerint sajnos minden nagyvárosban elkerülhetetlen: egy lemezbemutató koncerten alkalmazott pirotechnikától kigyulladt a klub hangszigetelése, és a gyorsan terjedő tűzben, illetve az azt követő pánik miatt sokan odavesztek. Eddig, mikor ezeket a sorokat írom, huszonkilenc a halálos áldozatok száma, több százan sérültek meg, közülük nyolcvanan-kilencvenen vannak kritikus állapotban tizenkét bukaresti kórházban. Ilyenkor a magyar embernek a budapesti West-Balkánban négy évvel ezelőtt bekövetkezett tragédia jut eszébe – akkor nálunk három nőt tapostak halálra. Most is volt magyar érintettje a román fővárosban történt katasztrófának – egy székelyföldi magyar lány részt vett a koncerten, és egy baljós előérzetnek, múló rosszullétnek köszönheti az életét. Ahogy azt lapunknak elmondta, pár perccel a nagy baj előtt ment ki levegőzni, a bent maradó barátai közül egy meghalt, egy súlyos állapotban kórházban van.
A másik katasztrófa szombat délelőtt történt: lezuhant az orosz Kogalimavia légitársaság Airbus A321-ese, fedélzetén 224 emberrel. Az utasok többsége nyaralásból hazatérő orosz volt (köztük huszonöt gyerek), de volt közöttük három ukrán és egy fehérorosz állampolgár is. A repülőgép Sarm es-Sejk üdülővárosából tartott Szentpétervárra, és a Sínai-félsziget középső részén tűnt el a radarról. Senki sem élte túl a tragédiát, s bár az Iszlám Állam azonnal magára vállalta a terrorakció elkövetését (ők ellenőrzik azt a területet, ahol a gép lezuhant), polgári repülési és biztonsági szakértők kizártnak tartják, hogy a dzsihadista csoport lőtte volna le a kilencezer méteres magasságban repülő gépet. A Reuters szerint a törzs két részre szakadt, az egyik kigyulladt, a másik darab egy sziklán zúzódott össze. A fekete dobozokat a kutatóegységek már megtalálták, így jó esély van arra, hogy rövidesen pontos képet kapjunk a katasztrófa okairól, körülményeiről.
A két példa azt mutatja: nem kell háborúba menni, terrorveszélyes területre tévedni ahhoz, hogy nagy bajba kerüljünk. Egyszerű emberi felelőtlenségek (a bukaresti klubban le voltak zárva a vészkijáratok, és csak nyolcvan személyt jelentettek be, hogy ne kelljen tűzrendészeti engedély) nyomán rémálomba fordulhat egy egyszerű péntek esti szórakozás, de egy ártatlan nyaralásnak is lehetnek tragikus következményei. Nincsenek tökéletesen biztonságos helyek – olyan bonyolult világot építettünk, amelybe bele van kódolva a hiba, a sokszor végzetes hiba lehetősége. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy nem vagyunk mindenhatók: a természetet, illetőleg akár egyes betegségeket is le tudunk győzni, de a halál felett nincs hatalmunk.
Épp ezt a jegyzetet írtam, amikor jött a hír egy újabb tragédiáról. Sajnálatos módon már-már rutinszerű esemény történt az Égei-tengeren: vasárnap délután tizenegy menekültet, köztük hat gyermeket találtak holtan a görög hatóságok Számosz szigeténél. A parti őrség közlése szerint a halálos áldozatok közül tizenegyen – öt nő, négy csecsemő és két gyermek – egy, a viharos időjárás miatt hajótörést szenvedett bárka utasai voltak. A hatméteres bárka mindössze húsz méterre a parttól, három méter mély vízben süllyedt el.
