Egy információ eltitkolásának bevált módja, ha a kíváncsiskodó kezébe nyomnak 78 ezer oldalnyi szöveget, mondván: ott van benne, amit tudni akarsz, keresd ki! Megnehezíti a dolgunkat, ha a szöveg jelentős része értelmetlennek tűnő gondolatkísérlet, skicc, vázlat, szellemi ecsetvonás, kísérleti modellezés, afféle elszabadult ötletek jegyzéke. Nem könnyítették meg a VS.hu portál újságírónőjének dolgát, aki háromévnyi pereskedés után érte el, hogy a Miniszterelnökség a rendelkezésére bocsássa a Századvég Intézet 2012–2014 között írt – állítólag 4,1 milliárd forinton mért – kormányt okosító irományait, hiszen nemcsak egy halom papírt kapott, hanem egy figyelmeztetést is, miszerint: az anyagok átadása csak azok megismerését teszi lehetővé, de a felhasználását nem.
Állítólag ez a pereskedés végére pontot tevő Kúria ítélete, ám ha jól belegondolunk, egy írott szöveg felhasználása valójában az elolvasását jelenti. Bár Lázár János kancelláriaminiszter nagyvonalúan bejelentette: a tanulmányok szabadon terjeszthetők, csak a jelek szerint elolvasni nem szabad őket.
Mindenesetre a VS.hu szabadon terjeszti a rendelkezésére álló anyagot – hogy ez felhasználásnak minősül-e, azt döntsék el a jogtudorok – a közvélemény élénk érdeklődésétől kísérve. Ami nem csoda, mert az általános vélekedés szerint a Századvég az a vegy-, netán boszorkánykonyha, ahol a kormányzati stratégiákat kifőzik, márpedig a politikai gasztronómia efféle műhelyei izgatják az embereket. Tény, hogy ezeknek a konyháknak nem osztanak Michelin-csillagot, de a Századvég esetében az is erősen kérdéses, hogy egy elnéző buksisimogatásra rászolgáltak-e. Hiszen a szabadon terjesztett anyag első két része arról tartott izgalmas bemutatót, hogy az intézet miféle közvélemény-kutatásnak álcázott agyhalott adathalmazzá szaporította a kutatási jelentéseket.
Tizenegyezer oldal szól arról, hogy a sportlétesítményekbe járók, illetve nem járók miként vélekednek a közhivatalok felújításáról. Ugyancsak elszomorító állapot lenne, ha az ilyen és hasonló tanulmányok alakítanák – vagy csak befolyásolnák – a kormányzati stratégiát, de szerencsére vannak másfajta anyagok is. Olyanok, amelyek egyes kormányzati intézkedések hatását, lakossági fogadtatását vizsgálták, nem túl derűs képet festve az emberek reakcióiról. Például a megkérdezettek 56 százaléka nem értett egyet a stadionépítéssel, vagy 71 százalék látta úgy, hogy nem kecsegtet túl sok eredménnyel a kormány korrupcióellenes fellépése. Azt pedig, hogy meg lehet élni a közmunkás-minimálbér 49 500 forintos összegéből, a megkérdezettek 90,4 százaléka utasította vissza.
Ám egy tanácsadó cég nem csak pszeudomodelleket állít fel, s nem csak a meglévő döntések hatásait szondázza, hanem a kormány szándékait, terveit is véleményezi, ha kell, használható elemekkel bővítve vagy szűkítve azokat. A Századvég felhívta a kormányzat figyelmét több, azóta végrehajtott tervének veszedelmes voltára. Óvatosságra intő elemzések készültek a „babyboom” koncepcióról, a Klikről, az előzetes választási regisztrációról, a rezsicsökkentésről, a különböző hangzatos, de kevéssé eredményes szociális intézkedésekről. Volt, amit elfogadott a kormány, a többséget figyelmen kívül hagyta.
Talán szükség lenne egy olyan tanácsadói testületre, amelyik tanácsokat adna a kormánynak, hogy a hivatalos tanácsadók mely tanácsait fogadja el. Félő, hogy az még többe kerülne mindannyiunknak.
