Földrajzból felmentve

Ki venné a bátorságot, hogy előre megmondja, hány szakemberre lesz szükség négy év múlva.

Pápay György
2016. 04. 22. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hungary? Az egy ország?! – kérdezte döbbenten a szőke amerikai nő a televíziós vetélkedőben, amikor kiderült, mi a válasz arra a kérdésre, melyik ország fővárosa Budapest. Bizonyára sokan emlékszünk még a felvételre, amely néhány évvel ezelőtt bejárta az internetet. Maga a műsor egyébként ugyanaz a formátum volt, amely nálunk Okosabb vagy, mint egy ötödikes? címmel futott, s amelyben felnőttek mérték össze a tudásukat kisiskolásokkal, hogy kiderüljön, mire emlékeznek abból, amit az elemiben tanultak. A képsorok, melyeken mi, magyarok nem tudtunk annyira felszabadultan derülni, csak megerősítették, amit az amerikai közoktatásról gondolni szoktunk. A válaszcsapásra egészen mostanáig kellett várni, de úgy tűnik, nincs messze az idő, amikor a hazai iskolások hasonló ártatlan bociszemekkel néznek majd, ha arra kell felelniük, eszik-e vagy isszák az Egyesült Államokat.

Az említett videóhoz hasonló gyorsasággal terjedt a napokban a hír, miszerint a kormány a földrajzoktatás háttérbe szorítását tervezi. Hamar meg is születtek az első viccek: nyilván azért tenne így a Fidesz, hogy az országot a jobb megélhetés reményében elhagyni készülő fiatalok ne tudják majd, merre keressék Londont. A helyzet ennél persze valamivel összetettebb, de rózsásnak – hacsak nem törjük további olcsó poénokon a fejünket – így sem nevezhető. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tervei szerint a következő tanévtől nem szakközépiskolák, hanem úgynevezett szakgimnáziumok működnének, s ezekben a természettudományos tárgyak oktatását drasztikusan visszanyesnék. Így a diákok csak azt a tudományterületet tanulnák, amely választott szakmájukhoz elengedhetetlenül szükséges: a leendő gépészek fizikát, a vegyészpalánták kémiát, míg a földrajz maradna az ifjú turisztikai szakembereknek. A kereskedelmi pályára készülők fejét pedig nem is tömnék ilyesmivel, hogy jusson elég hely a nyelveknek.

Tehát nem arról van szó, hogy a szakközépiskolák innentől jobban hasonlítanának a gimnáziumokhoz. Épp ellenkezőleg: a szakgimnáziumokban még kevesebb közismereti tárgyat oktatnának. Ami azt jelenti, hogy az elsajátított ismeretanyagot tekintve tovább nyílna az olló a gimnáziumi és a szakoktatásban részt vevő fiatalok között. Az utóbbinak persze elsődleges célja, hogy szaktudást nyújtson, de mint a szakgimnáziumok esete is mutatja, nem kell sok ahhoz, hogy a „szak-” előtagból fosztóképző legyen. Elég annyi, hogy megváltozzanak a piaci igények, és az egyetlen vágányra állított fiatal ott találja magát a semmiben. Ki venné a bátorságot, hogy előre megmondja, hány szakemberre lesz szükség négy év múlva egy adott területen? És ki venné ahhoz, hogy hazárdjátékra kényszerítsen tizenéves gyerekeket: vagy bejön a számításod, és lesz munkád, vagy ott maradsz aprópénzre váltható – pontosabban más valutára rugalmasan konvertálható – tudás nélkül? Persze ha nincs szakmunka, még mindig ott a közmunka. Ez is egy értelmezése a közoktatásnak.

Balog Zoltán a minap egy szakmai fórumon elismerte, nem volt sok értelme olyan pedagógusminősítési rendszert bevezetni, amely 77 indikátort tartalmaz. A miniszter úgy fogalmazott, abban hibáztak, hogy egy olyan szakértői csapatot engedtek rá az oktatásra, amely kizárólag a saját érdekeit nézte. Ilyenkor arra gondol az ember, vajon kit engedtek rá a szakképzésre? Az biztos, hogy az illetőnek olyan térkép volt a kezében, amin már nem szerepel a polgári Magyarország. Csak az összeszerelő üzemek jelét találja meg rajta az ember – legalábbis az, aki nem volt felmentve földrajzból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.